SZMGY ● Kőmíves Kelemenné legendája az ezerötszázas évek végéről származik, Erdélyből. Déva vára végül megépült, s állt, de alig ötven évvel később akadt egy nő, aki éppen a hírhedt falaktól nem messze adott ízelítőt férjeinek női harciasságból. Széchy Mária, a murányi Vénusz életében ez nem az első, de nem is az utolsó párbaj volt, amit férfival vívott.

 

Déva 4 jó

„Márssal társolkodó Murányi Vénusz.” Ki ő? És mit is csinál, amikor Márssal társolkodik?

Széchy Mária. És szövetségre lép, vagyis hogy társul. Márs pedig nem más, mint Wesselényi Ferenc, aki azért jött Murány alá, hogy haddal bevegye a várat, kifüstölje belőle Vénuszt, a „szentté lött” Széchy Máriát. A vége az lett, hogy elvette feleségül.

A történet nem a felvidéki Murányban, hanem egy másik ősi magyar várban, négyszáz kilométerrel távolabb, Erdélyben, Déván kezdődik.

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Déván, a zordon vár alatt szép kis kastélyt építtetett egy pagonyos völgyben. Ezt a késő reneszánsz családi rezidenciát, a „magna curiát”, halála után öccse, Bethlen István örökölte meg, akinek fia – szintén István – 1627-ben feleségül vette az akkor tizenhét esztendős Széchy Máriát, Széchy György leányát. Kortársai szépnek mondták a fiatal asszonyt, akinek apját nemigen szerették, kicsit talán tartottak is tőle. Bátor ember volt Széchy György, jó vitéz, de amolyan igazi szerző-maró, lobbanékony, kibírhatatlan vadember; életét sem méltósággal fejezte be – a saját szolgái végeztek vele. Volt honnan örökölnie leányának a temperamentumot.

Mária, a szép fiatalasszony öt év múlva, alig huszonkét esztendősen megözvegyült. Sűrű vére nem hagyta sokáig nyugodni, gyorsan elhajította az özvegyi fátylat: 1634-ben hozzáment a dúvad férfi hírében álló Kun Istvánhoz. Ha az apját kereste, benne, akkor megtalálta. A lakodalmat még Déván tartották, a kúriában, majd a férj tiszántúli birtokainak központjába, Rozsály várába költöztek. Mária a gyeplőt sem igen tűrte, nemhogy a durvaságot – elillant Rozsályról, visszaszökött Dévára. Hiába fogadkozott, hiába fenyegetőzött Kun István, többé nem tért vissza hozzá. A hoppon maradt férj 1637 februárjában állítólag kétszázötven lovasával robogott be egyszer hívatlanul a dévai kúria parkjába, s megdöngette a kaput. Széchy Mária a cselédséggel együtt a hátsó bejáraton szökött ki, és lugason, kiskerten, nagykerten, erdőn át felosont a várba, ahonnan mindenféle öreg mordályokkal tüzet nyittatott az odalent handabandázókra. Kun István ostromra csak nem szánhatta el magát, kifosztotta a kastélyt, tehetetlen dühében feldúltatta a kertet is, aztán egyszer s mindenkorra hátat fordított Dévának.

Mária állítólag úgy döntött, nem keres új embert magának, egyszerűen csak élni fog. Jól is élt, annyira jól, hogy pajzán mulatozásainak híre ment, s a puritán erkölcsű, kimért I. Rákóczi György fejedelem és felesége, a kitűnő „gazdasszony”, a bibliás, hitvitázó Lorántffy Zsuzsanna nem voltak hajlandók fogadni őt a fejedelmi udvarban. Miért, nem tudjuk, de a források szerint Mária három év elteltével, harminc esztendősen lehiggadt, felhagyott a kicsapongó életmóddal. Dévai birtokát eladta a fejedelemnek, maga pedig felköltözött Gömörbe, születési helyére, a járt utaktól távol eső, zord vidéken, magas sziklafennsíkon épített, hatalmas Murányba.

Széchy György akkoriban már tizenöt éve nyugodott a sírjában; 1625 nyarán, egy vadászat alkalmával sokat sanyargatott szolgái agyonverték az erdőn. Néhány esztendő múlva, 1643-ban meghalt Mária anyja is. Ekkor vette kezdetét a nagy családi harc. Ugyanis leánytestvérei s azok férjei – állítólag mindahányan I. Rákóczi György hívei voltak – mindent elkövettek, hogy kitúrják őt az örökségből. Mária a Habsburg-párti oldalon keresett menedéket. Innen kezdve két változatban is ismert a szép murányi Vénusz s a híres-neves vitéz, a füleki Márs históriája. Az egyik változat szerint Wesselényi ostromra készült, ám egy éjszaka kiosont hozzá, sátrában meglepte őt, s szépségével rögtön meg babonázta Mária. A másik változat szerint valahogyan levelezésbe kezdtek, meg is egyeztek, s Fülek várának kapitánya jó előre tudta, hogy mi is kell légyen a murányi hadivállalkozás vége. Mária a szolgálólányai segítésével hágcsót eresztett le a palota valamelyik ablakán, úgy lopta be őt és néhány vitézét a várba. Az őrség azon tisztjeit, akik nem az ő hívei voltak, Mária egyesével hívatta fel a palotaszobába, ahol Wesselényiék lefegyverezték őket. 1644. augusztus 5-én a vár az övék volt, s állítólag harmadnap megtartották az esküvőt.

A királyi kamara ekkorra már hűtlenség címén elkobzásra ítélte Murányt, de Wesselényinek sikerült kijárnia az adománylevelet. A régi források mind arról tanúskodnak, hogy Márs és Vénusz murányi társolkodása sikeres volt. Wesselényi sokat költött a várra, akkor is szívesen tartózkodott benne, amikor már az ország nádora volt. Máriával pedig majd’ negyed századon át éltek elégedett, boldog házasságban.

Széchy Mária egykorú, teljes alakos képén, mely a fraknói vár falán lóg, fénylő sötét hajú, meglepően fiatalos, csinos, vékony nő látható. „Szentté lött Széchy Mária.” A nádorasszony. Hiszen felirata szerint 1656-ban készült a kép, s Wesselényi már az előző év óta tölti be a tisztséget. Úgy tudjuk, hű, megértő társ volt.

 

muranyiSzéchy Mária 1665. május 7-én adta ki instrukcióját Bene János murányi kapitánya számára. Az utasítás kötelezi a kapitányt arra, hogy a várban működő bárminő tisztséget viselő emberrel jó egyetértésben éljen, és serény vigyázással őrizze a várat. Este a kaput a porkoláb zárja be, a kulcsot pedig éjjelre adja le a kapitány szállására. A kaput reggelig ne nyissák ki, csak virradatra, amikor már belátni a környéket és az utat. A kapunál örökké strázsa álljon, s azon csakis a porkoláb tudtával lehessen ki és be közlekedni. Idegen embert ne bocsássanak be a várba, még szolgát sem, csakis akkor, ha írásos engedélyt tud felmutatni. A szigorú úrnő arra is kötelezi kapitányát, hogy minden éjjel több alkalommal is ellenőrizze a strázsákat. De még ez sem elég: figyelje a falak, kövek, a vakolat állapotát, és ha a váron a legcsekélyebb romlást is tapasztalja, azonnal javíttassa ki. Ügyeljen jól a gabonaházra, háromhetente forgattassa meg a búzát, nehogy megdohosodjon, megpenészesedjen, beleessen a zsizsik. Külön felhívja szolgája figyelmét az asszony a váron kívüli jószágra. Tehát rajta kell tartsa a szemét a várhoz tartozó birtokokon is. Széchy Mária lelkiismeretes, precíz munkaadó, olyan apróbb dolgokat is megszövegez a munkaköri leírásban, hogy a kapitány rendszeresen vizsgáltassa a kéményeket, nehogy tűz kerekedjen. A tömlöcöket és a kalodát hetente ellenőrizze, s figyeljen rá, hogy vasszerszám, kés, semmi ásásra, rontásra alkalmatos eszköz a tömlöcben ne legyen.

Gaztól, szeméttől, hulladéktól a vár piacát állandóan tisztítsák meg. Lőszerre, munícióra vigyázzanak. Este kilenc óra után az őrség tagjai szeszes italt ne kapjanak, hogy elejét vegyék az éjszakai lerészegedésnek. És még valami. Nagyon fontos. Evangélikus prédikátort be ne merjenek eriszteni a várba.

Férje 1667 márciusában, Zólyomlipcse várában meghalt, és Szente Bálint, az országbírói hivatal egyik ítélője csak hetekre rá besúgja Bécsben a halott nádor által szervezett összeesküvés részleteit. A Wesselényi Ferenc nádor, Zrínyi Péter horvát bán, Nádasdy Ferenc országbíró és Frangepán Ferenc vezette, osztrákellenes magyarországi ellenzéki mozgalom megszervezéséhez az utolsó lökést az 1664. esztendei, a magyar érdekeket semmibe vevő vasvári béke szolgáltatta. Betegséggel birkózó férjét a szervezkedésben állítólag komolyan segítette Mária. A szervezés ügyetlen volt, az udvar tudott mindenről, besúgói még arról is pontosan beszámoltak, amikor I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem követe Kréta szigetén tolmácsolta az összeesküvők együttműködési ajánlatát Köprülü Ahmed nagyvezérnek. A bécsi Udvari Titkos Tanács mégis csak 1670-ben érezte elérkezettnek az időt a kíméletlen megtorlásra. A nádor megmenekült a vérpadtól, de özvegye, Széchy Mária élt. És nagyon is élni akart. Előbb megkísérelt megegyezni Béccsel, aztán megint az ellenálláson törte a fejét, csakhogy sebtében felfogadott védőcsapata nem vállalta az ellenállást, fel kellett adnia a várat, ahová bevonult az osztrák katonaság. Az asszonyt kifosztották, várát elkobozták, őt magát Kőszegre száműzték, ahol szegényházi körülmények közt tengette napjait 1679 nyarán bekövetkezett haláláig.

 

varm-vas-145

(Részlet Száraz Miklós György: Várak című könyvének

Asszonyok a várban című fejezetéből)