Komoly tudósok esküsznek rá, hogy egy vulkán tehet arról, hogy Frankenstein doktor és a Drakula gróf előtti első igazi vámpír, Lord Ruthven irodalmi alakja megszületett.
Hogy miként lehetséges ez?
1815. április elején kezdődő, majd napokon át tartó kitöréssorozatával az indonéziai Tambora olyan irtózatos mennyiségű vulkáni anyagot k
öpködött a légkörbe, hogy annak hatása az egész bolygó felszínén érezhető volt. A hamuanyagok több éven át nem tisztultak ki a légtérből, a Nap sugarai kevésbé melegítették a Föld felszínét, és mindez néhány zord, nyár nélküli esztendőt eredményezett.
Nem állítom, hogy fel tudom fogni a mennyiséget, de mert olyan szép nagy szám, csak leírom: a kitörés során a vulkán torkán állítólag 150 milliárd köbméter anyag szakadt fel. Az emberi áldozatok száma is óriási volt: durván 60.000 ember vesztette életét.
Hogy jön ide Frankenstein és a vámpír?
Nos, a kitörést követő első igazi nyártalan év, vagyis 1816 tavaszán Svájcban, a Genfi-tó melletti Villa
Deodatiban együtt múlatta az időt a már neves Lord Byron és Percy Bysshe Shelley, valamint egy névtelen orvos, John Polidori, és egy hölgy, Mary Wollstonecraft Godwin (akit fél év múlva Mary Shelleyként szólítanak majd). A napóleoni háborúknak éppen csak vége, de Svájcban béke honol, és a Tambora vulkáni hamujának köszönhetően, barátságtalan hideg. A kompánia többet tölt a négy fal között, mint tervezte, és a kedvük is borongós. Így születik meg Polidori fejében tréfás vetélkedő terve: írjanak rémtörténeteket.
Vulkánház
A vulkáni tevékenység végigkísérte Földünk négy és fél milliárd éves történetét. Befolyásolta felszínének alakulását, hatott élővilágára, sok esetben segítette és ma is segíti az ember boldogulását, hiszen könnyen hasznosítható kőzeteket, ásványokat, termékeny talajt és megújuló energiákat köszönhetünk neki. A történelem pusztító vulkánkitöréseiben sokan lelték halálukat, ez a szám mégis elenyésző azokéhoz képest, akik ma vagy régen a tűzhányók jellegzetes hegyeinek oldalában, árnyékában találták meg boldogulásukat.
A Celldömölkön idén április végén meg
nyitott Vulkánház Magyarországon egyedülálló. Felfedezőterem, Tűzhányóterem, Szimulációs terem, Vulkánszínház, földrengés-szimulátor, vulkán- és gejzírkitörés-modellek, vulkanológusruhák, a vulkánosság naprendszeri léptékei, társbolygóink és holdjaik tűzhányói, különböző lávafelszínek, számítógépen modellezhető lávaöntő és robbanásos kitörések, „forró halál”, avagy izzófelhők,
„hideg halál”, vagyis iszapárak, a vulkánok gyors vagy lassú lepusztulása, geotermikus energia, gyógy- és hévizek. Még címszavakban sem kevés, amivel Celldömölkön megismerkedhetünk.
A Vulkánház épülete Földes László Ybl-díjas építész tervei alapján készült, a ház szakmai forgatókönyvét Karátson Dávid építette fel.
Ifjabb Plinius Tacitushoz írt leveleiből a Vezúv Kr. u. 79. augusztus 24-i kitöréséről
„Ekkor hamueső kezd hullani, egyelőre csak ritkásan. Hátrapillantok: mögöttünk sűrű sötétség terjengett, elborította a földet, rohanó áradat módjára hömpölygött utánunk. – Térjünk le oldalt – szóltam –, amíg látunk, hogyha elvágódunk az úton, az utánunk özönlő sokaság el ne taposson bennünket a sötétben. Alig tekintünk körül, máris sötétség szakad ránk, nem olyan, mint a holdtalan vagy felhős éjszaka, hanem olyan, mint mikor zárt helyiségben eloltják a lámpát. Ekkor felhangzott az asszonyok jajveszékelése, gyermekek siránkozása, férfiak kiáltozása: egyesek szüleiket, mások gyermekeiket vagy házastársukat szólítgatták, vagy hangjukról lassan felismerték; egyesek a maguk baján, mások szeretteik sorsán siránkoztak; akadtak olyanok is, akik halálfélelmükben a halálért esedeztek, sokan az égi istenek felé nyújtogatták karjukat, sokan mások azt hangoztatták, hogy nincsenek már sehol sem istenek, és rászakadt a világra az a bizonyos utolsó, örökké tartó éjszaka.”
Borzsák István fordítása
Nagybátyám , írja az ifjabb Plinius, éppen “Misenumban volt és személyesen látta el a flottaparancsnoki tisztét. Augusztus 24-én déltájban anyám közli vele, hogy rendkívül nagy és különös fajta felhő tűnt fel. Nagybátyám már túl volt a napfürdőzésen és a hideg lemosdáson, s most leheveredve éppen uzsonnázott és olvasott. Azonnal saruját kérte, és felment egy magaslatra, ahonnan a legjobban megfigyelhette a rendkívüli jelenséget. Távolról nem tudtuk megállapítani, melyik hegyről tört fel a felhő, csak később tudódott ki, hogy a Vesuviusból. Alakja leginkább a lombos fenyőéhez hasonlított, mert hosszan magasba nyúló ’törzse’ fent mintegy szerteágazott, bizonyára azért, mert a kitörő gőz ereje felhajtotta, majd, amikor az csökkent, s már nem emelte, vagy talán saját súlyánál fogva is, széltében elömlött. Olykor fehér volt, olykor szennyes és foltos aszerint, hogy földet vagy hamut kapott fel.”
Maróti Egon fordítása
