Uniszex követelmények: anyagi függetlenség, karrier, siker a szexben és kidolgozott tricepsz. Szokatlan annak, aki egyeduralkodóként a szabadsághoz szokott; a férfiak egyre kevésbé találják helyüket.

 

fotó: Sebestyén László további képei: http://www.fotosebestyen.hu/

fotó: Sebestyén László
portfólió: http://www.fotosebestyen.hu/

– Te vagy az oka! – reccsen a basszbariton, majd követi a szemrehányó mondatot jobb esetben mindössze egy keserű mosoly, majd nőpajtás többedszerre elhatározza, ő aztán befejez minden ingyenmunkát, ami otthon adódik: úgysem becsülik érte. Majd beveszi magát önerőből kialakított dolgozósarkába, és folytatja, amit elkezdett. Ami persze olaj a tűzre, és következik a második, és a sokadik felvonás, emelt hangon:

– Ezek a feministák és a vadliberálisok kitalálták, hogy férfi és nő egyforma, csak a nevelés miatt válnak különbözővé. És azt is elhintették velük, hogy a férfias életformát kell követniük, nem a nőiest. Te vagy az oka, amiért nem találsz magad mellé férfit.
– De én megfelelőt nem találok, olyat, akire fölnézhetnék.
– Minek tanultál annyit? Minden szakma elnőiesedett, férfit alig látni, persze, hogy rosszul érzed magad a munkahelyeden.
– Leginkább középvezetői szinten találhatók nők, följebb alig, ha mégis előfordulna, többnyire kevesebbet is keresek, mint a férfiak.
– Költeni, azt jól menne, igaz?
– Szívesen dolgoznék félállásban, vagy maradnék itthon.
– Ölbe tett kézzel néznéd, hogy tönkremenjünk?
– Most eljárjak vagy maradjak?
– Szemtelenkedsz, ugye? Nőuralom, azt bírnátok, igaz?
– A női társadalomban nem lenne ennyi harc, öldöklés, erőszak.
– Tudod, mit, ebben igazad van! A nőies társadalom valóban nem annyira önromboló, mint a férfias. De tudod te, hosszútávon meddig lehetne egy puha társadalmat fenntartani? Jön egy agresszív, idegen csoport, és máris elsöpri a nagy békességben élő nőies eszmét! Azt akarod, hogy kipusztuljunk?
– Nem akarom, hogy megöljék a harcoló gyerekeimet!
– Na, tudsz te értelmesen is beszélni. Akkor tedd lehetővé, hogy a férfi férfi legyen, és megvédhesse önmagát, és a családját.
– De ahhoz apa is kell! Csonka családban, egyedül nem tudom úgy nevelni és eltartani a kölykeimet, mint közösen.

– Na látod, ezt értétek el a nagy emancipációtokkal. Majd rájöttök, hogy ezért kell rendesen viselkedni otthon, hogy ne legyen válás. Ha sok/kevés a fickándozás, a férfi megunja és továbbáll.
– A férfinak miért szabad a fickándozás?
– Azért, mert férfi.
– Férfit akarok én is!
– Aha, most kibújt a szög a zsákból! Elértétek, hogy addig maceráltátok az embert, nevettetek, gúnyolódtatok, amíg a férfiak elveszítették az ösztöneiket. Ne lepődjetek meg, ha ezek után egy férfi sem teljesít megfelelőképpen. Ti vagytok az oka a férfiak elkorcsosulásának.
– Vegyek vissza drágám?
– Amikor kell, akkor igen, amikor nem, akkor meg ne. Érezned kell, mikor melyikre van szükség. Hiszen nő vagy!

Hogyan látja mindezt a tudomány?
Kay S. Hymowitz, a Manhattan Institute kutatója könyvében a nők mint a társadalmi jelenségek előidézői, ha úgy tetszik negatív okozói szerepelnek. Vagyis okozói a manapság tapasztalható retardált férfi-önállósodásnak, a felnőttkorra kitolódott, gyerekes, és roppant kényelmes életformának, késői anyától leválásnak, és okai még a felkészületlenségnek a házasság és családalapítás területén. A férfiak szerint ezek nők egyenjogúsági törekvéseinek, a nemek egyenlő képzési és munkalehetőségének, és annak a jelenségnek köszönhető, hogy adott esetben a nő akár többet is kereshet partnerénél.

 

interjú, MR1 Kossuth Rádió: Gondban vannak a nők a gyermeteg férfiak miatt.

 

S valóban: A nők közül egyre többen élvezik az életet, vagyis kiteljesítik képességeiket, kreativitásukat, miáltal a férfiak veszítenek pozíciójukból, ha úgy tetszik, tekintélyükből. Ugyanakkor a nők többsége továbbra is szeretne férjhez menni (és továbbra sem férjül venni valakit), legalább hasonló, vagy saját magánál kvalifikáltabb férfihoz.

A házasság viszont egyre a inkább a harmincas éveik közepe táján következik be, miután kipróbálták magukat, és önálló egzisztenciát építettek maguknak. Az interjúban hangzottak elgondolkodtató kérdéseket vetett fel, amelyek a társadalmi átalakulások és szokásrendszerek változásának nehézkes fogadtatását jelzik. Például, hogy miért annyira proponált a fiatalok elköltözése a szülői háztól? A generációk együttélése sok tekintetben kívánatos, sőt: praktikus dolog, hiszen erősítik a család összetartását, anyagilag és fizikailag is könnyebbséget teremt akár a gyermekek (unokák) felnevelésében. Továbbá szilárdul/visszatér az idősek sokat hiányolt tekintélye (tanácsok, döntések), és a gyerekek megtanulják, hogyan válhat szükség esetén kötelességgé a szülők gondozása. A generációk együttélésével nyilván sérül az individuum szabadsága, s talán ezt féltik oly sokan, s nem veszik figyelembe az egyéb előnyöket (együttélési szabályok megtanulása, odafigyelés, tapasztalatok átadása, tanulás, tanítás, stb.)

Az élj a pillanatnak elmélete viszont közösségre, családra, párokra is vonatkozik, nemcsak az egyes emberre, és: többes számban.

(HJB)