HJB ● Mennyivel tehettek többet a nők 1956 őszén Budapesten, mint hogy a rádiókészülék mellé kuporodva féltették urukat, fiaikat, s családjuk más mérvadóit, esetleg főzhették a paprikás krumplit a frontvonal mögé telepített mobilkonyhában?
kép: Fotóművészet 07/I/1
A köztudatban az 1956-os forradalom említésekor a leginkább férfiak és srácok neve él, s legföljebb a három kiemelt hősnőé: Kéthly Anna, Tóth Ilona, Wittner Mária. A nőtörténet beszámolói e területen is hiányosak, mégis, az elítéltek és a kivégzettek között számos nő is volt, de a róluk készült életrajztöredékek sokszor pontatlanok. Kétségtelen azonban, hogy a harmincas-negyvenes években cseperedett lányok-asszonyok egy része névvel vagy névtelenül aktívan részt vett a budapesti forradalomban. A legtöbbet bemutatott korabeli mozgófilm is egy lyukas zászlót lengető kedves női alakot örökített meg.
Bevégeztetett
Angyal Józsefné, Friedl Valéria (fordító, 44 éves). A harcokban nem vesz részt, a Budapesti Katonai Bíróság hűtlenség vádja alapján ítéli halálra. Az apa nélkül felnőtt lány a gimnázium elvégzése után még Mezőgazdasági Akadémián is tanul, majd titkárnőként dolgozott Albrecht főherceg uradalmában. 1959-ben kivégzik.
Bakos Gyuláné, Salabert Erzsébet (megadott foglalkozása: ’csavargó és prostituált’, 26 éves). Ő maga házasságon kívül született gyermek, apját nem ismeri, árvaházban nevelkedett. Szervezkedés, gyilkosság és a mozgalomban részvétel vádjával ítélik halálra. 1958-ban hal meg.
Havrilla Béláné, Sticker Katalin (textilmunkás, 27 éves). Apja ismeretlen, árvaházban nőtt fel, majd idegen családoknál nevelkedett. Anyja végül magához veszi, varrni tanul, és az újpesti Pamutüzemben vállal munkát. Ő volt a Wittner Mária és társai per másodrendű vádlottja. Bakos Gyulánéval, Márton Erzsébettel, Wittner Máriával közös zárkában várják az ítéletet. 1959. február 26-án kivégzik.
Magori Mária (prostituált, 43 éves). Édesapja kőművesmester, anyja tizenhat gyermeket nevelt fel. Az elemi iskolát csak részben végezte el, írni-olvasni alig tud. Budapesten nyilvántartott prostituált. Orgazdaság miatt egy év börtönbüntetést kap. Október végén a Thököly úti csoporthoz csatlakozik, nagy tételben Molotov koktélt állít elő, fegyveres harcokban vesz részt. A felbukkanó szovjet tankok, páncélautók megtámadásában vesz részt. 1959-ben kivégzik.
Mányi Erzsébet (telefonközpontos, büntetett előéletű, 20 éves). Földműves családból származott, apja négy gyermeket nevel. Gyulán közveszélyes munkakerülés és okirat hamisítás címén két hónap börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 23-án legálisan szabadul a börtönből. Szabadulása után dolgozik. A forradalom ideje alatt Szegeden és Békéscsabán tartózkodik. November elején, összetűzés nélkül Gyulán próbált fegyvert szerezni, de fegyver és lőszerrejtegetés vádjával tizennégy társával együtt elítélik. A békéscsabai lőtéren kivégezik.
Tóth Ilona (szigorló orvos, 24 éves, 1959). A Szövetség, majd a Péterfy Sándor utcai kórházban teljesít gyakorlatot. Részt vesz társaival a környékbeli harcokban, és az önkéntes mentőszolgálat munkájában. Napi 5-6 ampulla koffein segítségével reggeltől-estig ellátja a sebesülteket, estétől reggelig az Angyal István-féle csoportban röpcédulákat gyárt. A Péterfy Sándor Utcai Kórházban működő felkelőcsoport tagja. A vád ellene: vénába fecskendezett benzinnel, más változat szerint altatóval és szívszúrással ill. eutanáziát gyakorolva megölte Kollár István ÁVH-s tisztet. Megbánást tanúsított, 1957-ben kivégzik.
Börtönben, emigrációban
A harcokban részt vevő nőkön kívül a felkelők hadiszállásának közelében élő lányok, asszonyok közül sokan csatlakoztak a férfiakhoz. Legtöbben háttérfeladatokat láttak el: élelmezés, ápolás, orvosi segítség, sebesült mentés, s nem utolsó sorban: buzdítás.
Horváth Lászlóné, Lasnyik Éva (a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára). A Rádiónál csatlakozik a forradalmárokhoz, majd továbbsodródik a tüntetőkkel a Corvin közbe. Egy újságíró lakásában tevékenykedik hadtáposként. Senki nem tud róla sokat, utólag is csak szépségére, kedvességére és önfeláldozó munkájára emlékeznek a társak, beceneve: Kisaranyos. A megtorlás elől elmenekül, később is hiába keresik.
Lehoczkyné (Lehotayné) Mona Judit (patológus, 30 éves). Újpesten munkából hazafelé menet találkozik a Sztálin szobor ledöntőivel. Tanácsolja nekik, kapcsolják be a reflektorokat, nehogy baleset történjen. Ezután csatlakozik a Corvin közben harcolókkal, nem sokkal később a Práter utca vezető orvosa lesz. Férjével és a helyi forradalmárok egy csoportjával Buffaloba emigrál. Az emigrációban a Szabadságharcos Szövetség vezetőségének altív tagja lesz, törvényszéki szakértőként orvosi karriert fut be, több amerikai tudományos társaság tagja. 1981-ben meghal.
Márton Erzsébet villamoskalauz, 19 éves). Kisiparos család sarja. Apja és bátyja a kommunista párt tagja. Katona akart lenni, de a katonai középiskolában beszüntették a lányok oktatását. 1955-ben lopásért felfüggesztett ítéletet kap. Egy “különleges csoportba”kerül, letartóztatják Marosán Györgyöt. Amikor megtudja, hogy az ÁVH-s laktanyában szorult kiskatonákra kivégzés vár, kiszabadítja őket. Tettéért a Széna tériek elítélik, de közvetlenül a tűzparancs kiadása előtt, az udvarba rohanó krumpli-szállító teherautó okozta kavarodás megmenti életét. Ausztráliába emigrál, egy évvel később az amnesztia hírére hazatér. Letartóztatják és halálra ítélik. Kihallgatásakor pedagógiai célzatból, altatás nélküli küretet hajtottak végre rajta. Az ítéletet másodfokon életfogytiglanra változtatják. Közös cellában várja sorsát Wittner Máriával és Sticker Katalinnal. 1963-ban szabadul.
Sebestyén Mária (22 éves). Jelen van a Sztálin szobor ledöntésénél, a Rádió ostromnál,. Részt vesz a sebesültek ápolásában, az elsősegélynyújtásban, a Ráday, a Tompa utca és az Üllői út körzetekben. A Bakáts téri és a Tűzoltó utcai kórházban ápolónőként dolgozik. Közreműködik a december 4-i és 5-i nőtüntetés szervezésében. 1957 januárjában megpróbálja elhagyni az országot, de a határokat akkor már lezárták. Letartóztatják, 1958-ban Kalocsáról szabadul.
Vizi Zsuzsa (statisztikus, hatgyermekes erdélyi családból származik). Apja zenetanár, anyja kézimunkaüzlet vezetője. Részt vesz a Sztálin szobor ledöntésében, testvére halálosan megsebesül a Rádió ostrománál. Október 31-től vöröskeresztes a Corvin közben, később titkárnő lesz, és részt vesz a december 4-i nőtüntetésen. Ausztriába emigrál, felbontja eljegyzését Pongrátz Gergellyel. Orvosi egyetemistaként csatlakozik a nemzetközi diákszövetséghez, férjhez megy, Genfben él. Később Ausztriában szervezi a Magyar Műhely találkozóit, és segíti a könyvek Magyarországra és Romániába csempészését.
Wittner Mária (gépíró, alkalmi munkás, 19 éves). Apját nem ismerte, anyja dajkaságba adta, később apácák nevelték és gyerekotthonban nőtt fel. 17 évesen gyermeket szül, akit egyedül nevel. Október 23-án keveredik a Rádiónál tüntetők közé. Tölti a dobtárat, oldalkocsis motorkerékpárral szállítja a sebesülteket kórházba. Havrilláné Stricker Katalinnal csatlakoznak a Vajdahunyad utcai csoporthoz. Részt vesz a X. Kerületi rendőrkapitányság megtámadásában és a fegyverek elosztásában. Megsebesül. November 9-én kijön a kórházból, és udvarlójával Ausztriába menekül, de visszatérnek. Bebörtönzéséig gyári munkásként dolgozik. Szervezkedésben részvétel, többrendbeli gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás miatt első fokon halálra ítélik. 1959 februárjában életfogytiglan tartó büntetést kap. 1970-ben szabadul.
(és még sokan mások)
A többnyire fiatal, szegény sorból származó lányok és fiatalasszonyok, gyerek nélkül vagy lelencbe adott gyerekkel, sok férfi forradalmárhoz hasonlóan véletlenül sodródtak az eseményekbe. A hat forradalmárnő közül hárman apróbb kihágások miatt elítélt, büntetett előéletű személy volt. Közülük Tóth Ilona mint értelmiségi nő alkalmas folyamatos perdöntő szerepkörére. Az értelmiségi nők, nemritkán a forradalmat irányító férfiak feleségei, rokonaiként gyakorta megjelennek a visszaemlékezésekben.
A fotósok előszeretettel fényképezték a szokatlan szerepben mutatkozó nőket. Egyikük másikuknak valóban csak a nyakába akaszthatták a géppisztolyt, az akkori szleng szerint a davajgitárt, de bizonyára akadt közöttük olyan is, aki férfi módra kezelte azt. A szovjet megszállás egyhónapos fordulója emlékére nőtüntetést szerveznek, amikor is nők mennek az utcára. Fegyvertelenül és némán.
(folyt. köv.)
