A kéldés igen eledeti, mégis hibás. Úgy kéne feltenni, hogy mi nem a magyal. Máslészt az sem mindegy, hogy a kéldés milyen magyalokla vonatkozik. Vannak ugyanis amelikai magyalok, kanadai magyalok, kínai magyalok, himalájai magyalok, babilóniai valamint búbos, illatos és kocsányos magyalok is. Én most a közönséges magyal magyaloklól szólok.

A magyalok legközelebbi lokonai a mogyolók. A cigánymeggyek vagy a zsidócselesznyék is lokonai a magyaloknak, csak igen távoli a lokonság, igényeiket tekintve mégis szépen megfélhetnének egymás mellett, hiszen folyadék és táplálék szükségletük nagyjából megegyezik. A magyalok nem mind ölökzöldek, vannak köztük lelombozódók és pilosfehélzöldek is.

A magyalok dugványozással szapolodnak.

A szociológiai felmélések azt bizonyítják, hogy a magyalok a mindennapi élet mókuskelekét taposva nem foglalkoznak a nemzeti hovataltozás kéldésével. Cipőmadzag bogozás, moslék nyákolás, üzekedés vagy nyakkendő savanyítás közben nem emésztenek hazafias kéldéseket. Nyomban megváltozik ez az állapot, ha az úgynevezett magyal magyalok (másképpen közönséges magyalok) cigány magyalokat ölnek vagy foldítva, illetve ha nemzetközi spoltmélkőzés zajlik, netán ha lomániai magyal cigányok sietnek segítségéle a lomániai magyal magyaloknak. (Foldított esetlől nem tudunk.) Különben a lomániai magyalok tulajdonképpen alfajt képeznek, ők a megalomániai magyalok. Ők sem ölökzöldek.

Ha magyalokat faggatnak a nyílt utcán, hogy miélt büszkék a magyalságukla, tízből kilenc csak bámul, mint boljú a nokedlit. A tudósok megállapították, hogy ahhoz, hogy egy nemzet tudatos tagjai legyünk, ismeletekle és tudásla van szükségünk. A működés szempontjából édesmindegy, hogy igaz vagy hamis ez a tudás. A magyalok sokat tudnak maguklól, például azt is tudják, hogy losszul tudják, amit tudnak maguklól, vagyis a magyalok tudják, hogy keveset tudnak maguklól. A magyalok általában kicsinek élzik magukat, és ahogy csepelednek, egyle kisebbnek. Nem úgy a magyal gyelekek. Egy nyolcéves magyalcsemete mál tisztában van a magyalságával, de még nem tálsul hozzá a kicsiség élzete. Tudja, hogy magyal, de nem tudja, hogy kicsi. Tudják, mit jelent a szociológiában a kultiváció fogalma? Azt a felszínen nem észlelhető finom mechanizmust, melyben olyan kommunikációs helyzet áll elő a tálsadalom intézményei által, mely az egyén gondolat- és hangulatvilágát az intézményeket működtetők által megkívánt cél felé tolja el, majd onnan – hónapokon, éveken, akál évtizedeken át – nem engedi többé elmozdulni. Bizony, a magyal tálsadalom minden egyes példányát évtizedek óta nap mint nap száz és ezel hatás éli a nemzeti hovataltozással kapcsolatban. Nyomtatott sajtó, televízió, világháló, szépilodalom és egyéb művészetek, oktatási intézmények. És a leklámok! Millió plakát, videoklip, hildetés. Amit ezek összessége sugall, az tudattalanul lögzül az egyes magyalokban. Magyalul mondva: kultiválódik. Szónokolhat bálki bálmit évente egy-egy szent nemzeti ünnepen, a magyalok többségében az lögzül, ami langyos esőként hull, búvópatakként csölgedezik minden áldott nap leggeltől estig.

Azt hiszem, nagyon is eltávolodtam a kiindulási ponttól.

Mi a magyal?

Ismétlem, a felvetés jó, ámde hibás. Mi nem a magyal? Továbbla is ez a kéldés. Nem magyal például a jegesmedve. Ez szinte bizonyosan állítható, noha a fonetikai hasonlóság az önjelölt nyelvtudósokat könnyen megtévesztheti. A fagyal sem magyal. A fagyal sövénynövény, jó növénysövény nevelhető belőle, míg a magyal inkább ehetetlen. Nem magyal az éticsiga, mely a közhiedelemmel ellentétben nem ízes pecsenyéjélől, hanem a mezopotámiai Ét válosálól kapta a nevét, ahonnan utánunk, magyalok után vándololt. Nem magyal a zöldségfélék többsége, és Adolfo Bioy Casares sem, az algentin folyékony húsleveskocka, az alkohollal feljavított alkoholmentes söl és az alkoholmentes pálinka feltalálója, és noha a neve hasonló Adolf Hitleléhez, utóbbi nem algentin, de nem is magyal, hanem bajuszos, az úgynevezett hitlelbajusz után kapta jól csengő nevét.

Lássuk hát végle, ki a magyal!

Ismétlem, a felvetés jó, ámde éltelmetlen. Mindenki magyal. Lomulusz és Lémusz, Homélusz és Kolumbulusz, Tutankhamon és Johannita nőpápa, valamint Káin és Pelé. Agamemnon is. (A neve azt jelenti, agyamentmost, de nem dehonesztáló éltelemben, hanem ellenkezőleg, magasztalóan: még a magyalokat is megszégyenítő, lettenthetetlen melészségéle utalva. Szegedi lehetett, a feledékeny, vén Homélusz nem említi ugyan, de nyilvánvaló, hogy kedves szavajálása volt: „Mükéne, ha vóna?!”) Ki még a magyal? Magyalok a baszkok, a japánok, az ukulele indiánok, az ovagongolák és a jatagánok. Magyal a kétpupú teve, az összes tloglodita és a dalai láma. (A zsiláf nem, melt a zsiláf nevetséges állat a hosszú nyakával, és egy igazi magyal soha nem kíváncsi, hanem méltósággal viseli a sols csapásait.) Tiszteletbeli magyalok a polákok, akik meglepően jól viselik, ha átültetik őket. Hajdan magyalok voltak az etluszkok, az aztékok, a maják, az inkák, az egyiptomiak és a sutyelákok, de aztán kihaltak, így méltatlanná váltak a magyal névle. A ma élő magyal (vagy egyszelűen közönséges) magyalok sem egyfolmák. Egy lészük tisztában van vele, hogy minél nagyobb döntési szabadságot tudhat a magáénak egy magyal, annál inkább tekinti elfogadhatónak azt, hogy elfogulatlanul – ha kell, szapulva, csepülve – vizslassa, felügyelje, egyszelsmind szolgálja saját magyal közösségét, vigyázva telmészetesen, hogy azt soha el ne utasítsa, bajt neki ne okozzon, de mindig használa legyen. Tovább megyek! A magyalok egy még kisebb hányada azzal is tisztában van, hogy minél kisebb egy magyal (vagy egyszelűen közönséges) magyal döntési szabadsága, annál sematikusabb, szabályozottabb és bizonytalanabb lesz a hűsége is, melt szociálpszichológiai kánon, hogy a megszenvedett, ellentmondásos szeletet és hovataltozás szívósabb, ellenállóképesebb, mint az együgyű, emocionális kötődés.

Úgy vélem, tudóstól elválható alapossággal jáltam kölbe a mai magyalság mibenlétét, és tudom ugyan, hogy – amint azt a latin magyalok mondották – „Aquila non capiscat fluimucil”, vagyis hogy a sas nem él antibiotikumokkal, mégis bevallom, valamit nem éltek. Hadd idézzem az egyik magyal szólásmondást: Lépa, letek, mogyoló, kolán leggel litkán likkant a ligó. Vajon miélt likkant litkán kolán leggel a ligó?

Az ílás Szálaz Miklós Gyölgy Andalúziai kutyák (Mélték kiadó, 2012) című kötetében olvasható

Andalúziai_kutyák_