Federico García Lorca versének címe valójában A spanyol csendőrök románca (Romance de la guardia civil española). Takács Zsuzsa szerint a Cigányrománcok ciklus talán legszebb darabja. „A védtelen cigányvárosra támadó sötét erők győzelmét, a csendőrök kegyetlenkedését, az ártatlanok kínjait a lorcai mitológia és valóság nyelvén mondja el a vers.” A vers elejét és a végét közöljük magyarul Nagy László fordításában. A spanyol szöveg nem a Lorca eredeti, hanem a Marea feldolgozta rövidebb változat.

Fekete ló, fekete ló,

Patkók fekete zenéje.

Tintapecsét, viaszpecsét

köpönyegük ékessége.

Ólöm-gömb a koponyájuk,

nincs könnyük a világért se.

Lakk-lelküket feltünteti

országutak messzesége.

Púposak és éjjel-járók.

Rendelkeznek és ítélnek

súlyos, tömör gumi-csendre.

S porzó riadalmat mérnek.

Akkor mennek, ha akarnak.

Eszük tokjaiba téve,

hordják asztronómiáját

sötét pisztolyok csövének.

Ó, te árva cigányváros!

Zászlók sarki lebegése,

holdnak, töknek, aszalt-meggynek

fényessége, édessége!

Ó, te árva cigányváros.

Emléked már sose vész el,

állsz kínokkal, illatokkal,

tornyaid fahéjszínével.

(…)

Tárt kapukkal állt a város,

mulatott és mit se féltett.

Negyven zsaru párosával

úgy bezúdul, mint a végzet.

Belebénul minden óra,

konyak befagy üvegébe,

novemberi álorcát vesz,

nehogy őt is gyanú érje.

Fölszállnak a sikoltások

szélkakasok tetejére,

magasról a patak alá

szellőt szel a kardok éle.

Cigányvénasszonyok futnak

a félhomály szögletébe,

kezeikben pénzes bögre,

hajuk mered megigézve.

Röpülnek a gyászfekete

köpenyek a meredélyre,

szárnyas-köpeny: olló-örvény

forgat mindent feketébe.

Bethlemi templomajtó

a cigányok menedéke.

Szent József is vérzik, csipkét

hoz egy holt leány szemére.

Ropognak a konok puskák

szüntelenül, teljes éjjel.

Szűz Mária csillag-nyálat

ken a kisdedek sebére.

Csatangol a csendőrgárda,

gyújt máglyákat szerte-széjjel,

meztelenül és fiatalon

a képzelet rajtuk ég el.

Camborióék Rózsája

a kapuban nyög az égre,

két levágott melle tálcán

eléje rakták, hogy nézze.

S lányokat űz hajfonatuk

korbácsa az éjbe, szélbe,

a fekete puskaporból

robbant rózsák ligetébe.

Lent a földön cseréptetők

barázdája, törmeléke.

Megrándul a hajnal válla

kopár tűzfalakhoz érve.

Ó, te árva cigányváros!

Mennek már, kik összetéptek.

Csendőrök: csend alagúton.

S lángok koszorúznak téged.

Ó, te árva cigányváros!

Emléked már sose vész el.

Itt vibrál a homlokomon

holddal és homok tüzével.

Federico García Lorca versét a Marea együttes költő-énekese, Kutxi Romero dolgozta át. A dal spanyol szövegét itt adjuk közre.

Los caballos negros son.

Las herraduras son negras.

Sobre las capas relucen

manchas de tinta y de cera.

Tienen, por eso no lloran,

de plomo las calaveras.

Con el alma de charol

vienen por la carretera.

 

¡Oh ciudad de los gitanos!

¿Quién te vio y no te recuerda?

Ciudad de dolor y almizcle

con las torres de canela.

¡Oh ciudad de los gitanos!

¿Quién te vio y no te recuerda?

Apaga tus verdes luces

que viene la benemérita.

 

La ciudad, libre de miedo,

multiplicaba sus puertas.

Cuarenta guardias civiles

entran a saco por ellas.

Los relojes se pararon

y el coñac de las botellas

se disfrazó de noviembre

para no infundir sospechas.

 

Por las calles de penumbra,

huyen las gitanas viejas

con los caballos dormidos

y las orzas de monedas.

Por las calles empinadas

suben las capas siniestras,

dejando detrás, fugaces,

remolinos de tijeras.

 

¡Oh ciudad de los gitanos!

¿Quién te vio y no te recuerda?

Dejadla lejos del mar

sin peines para sus crenchas.

¡Oh ciudad de los gitanos!

¿Quién te vio y no te recuerda?

Que te busquen en mi frente.

Juego de luna y arena.

 

Rosa la de los Camborios,

gime sentada en su puerta

con sus dos pechos cortados

puestos en una bandeja.

Pero la Guardia Civil

avanza sembrando hogueras,

donde joven y desnuda

la imaginación se quema.

 

¡Oh ciudad de los gitanos!

¿Quién te vio y no te recuerda?

Que te busquen en mi frente.

Juego de luna y arena.

¡Oh ciudad de los gitanos!

La Guardia Civil se aleja

por un túnel de silencio

mientras las llamas te cercan.

(Az indító kép az andalúziai Granada városának Albicín nevű, cigányok által is lakott negyede, fölötte a Sacro Monte domboldala, a hajdani barlanglakásokkal.)