Megjelent Horváth Júlia harminchárom történetet tartalmazó prózakötete

Léteznek-e igaz történetek? Az események mennek a maguk útján, az író tollát valós szereplők vezetik. Mondatok, indulatok, vágyak, ezek vagyunk, a gyönge bátrak; az elbeszélések életünk epizódjai – némi áthallással.

 

B1258644_2

 

Hivatalnok a táncesten, börtönmenyasszony a beszélőn, artista ég és föld között, éhezőművész, hittérítő, betyár és céllövöldés; mindannyian a kincset keresik, mellyel útjuk göröngyeit elsimíthatnák, vagy legalábbis más göröngyöktől megkülönböztethetnék. A szerző melléjük szegődik, s ők némi elfogódottsággal beengedik sajátos világukba, hol számukra minden pillanat roppant fontos, és darab ideig együtt sodródnak. A búcsú gyors és szenvtelen, a kézfogás őszinte, majd útravalóul néhány szó:

„Van egy Darth Vader bábum a Csillagok háborújából, ő jelképezi azt, amitől félek. Minden reggel megpöckölöm az orrát. Elesik, és olyan, mintha legyőztem volna. Szerintem, magának is kellene egy az ágya mellé. Néha orra bukna az is, igaz?”

 

Juli

Horváth Júlia Borbála
Kezdetben hivatásos sportoló, majd
zenész – szaxofonos –, antropológus.
Ír, olvas, filmezik, fordít és kutat;
leginkább a XXI. századi női lét
foglalkoztatja. 2008-ban jelent meg
Újnőkorszak című kötete. Írásainak
fő témája az emberi sorsok és az
apró árnyalatok. Jelenleg az Oroszlános
Udvar című kulturális folyóirat
rovatvezetője. Nyelvek: francia, angol
(nyelvvizsga), magyar (szerelem).
Névjegykártyát a mai napig nem csináltatott.