Megjelent Horváth Júlia harminchárom történetet tartalmazó prózakötete
Léteznek-e igaz történetek? Az események mennek a maguk útján, az író tollát valós szereplők vezetik. Mondatok, indulatok, vágyak, ezek vagyunk, a gyönge bátrak; az elbeszélések életünk epizódjai – némi áthallással.
Hivatalnok a táncesten, börtönmenyasszony a beszélőn, artista ég és föld között, éhezőművész, hittérítő, betyár és céllövöldés; mindannyian a kincset keresik, mellyel útjuk göröngyeit elsimíthatnák, vagy legalábbis más göröngyöktől megkülönböztethetnék. A szerző melléjük szegődik, s ők némi elfogódottsággal beengedik sajátos világukba, hol számukra minden pillanat roppant fontos, és darab ideig együtt sodródnak. A búcsú gyors és szenvtelen, a kézfogás őszinte, majd útravalóul néhány szó:
„Van egy Darth Vader bábum a Csillagok háborújából, ő jelképezi azt, amitől félek. Minden reggel megpöckölöm az orrát. Elesik, és olyan, mintha legyőztem volna. Szerintem, magának is kellene egy az ágya mellé. Néha orra bukna az is, igaz?”
