EL MUNDO ● Házitanító, házimunka, háziköntös. A hétköznapi, a megszokott jelzője. A spanyolok terror domesticónak, otthoni- vagy házierőszaknak hívják azt, amit mi hol családon belüli, újabban olykor párkapcsolati vagy rokoni erőszaknak nevezünk. És ne feledkezzünk meg arról, hogy nem csak a fizikai, hanem a verbális agresszió is maradandó sérüléseket okozhat.
Törhetjük a fejünket, hogy mi a legpontosabb definíció, pedig többé-kevésbé tudjuk, miről van szó. A spanyol El Mundo napilap internet-portálján Otthoni terrorizmus címmel található egy tíz alfejezetből álló tájékoztató anyag erről a témáról. A családon belüli erőszakról. Olyan világos, olyan egyszerű, olyan praktikus tanácsokkal szolgál, hogy azt gondoltuk, nem haszontalan, ha – itt-ott kissé megkurtítva – magunk is közreadjuk. Az alfejezetek a következők:
Áldozatok
Nők
Gyerekek és idősek
Férfiak
Agresszorok
Tanult szerepek
Mit tegyél?
Ha bántalmaznak
Ha szemtanú vagy
Ha bántalmazó vagy
Tíz kulcs
Sara naplója
(egy bántalmazott nő naplója)
Törvény
Kikerülni a bántalmazásból
Címek
(és elérhetőségek, ahová fordulni lehet)
Vigyázz!
1997-ben Ana Orantes-t, egy bántalmazott granadai nőt elevenen megégetett a férje, miután a nő elmesélte a történetüket a televízióban. Halála megváltoztatta az addig életben lévő törvényt. Az eset alkalmat teremtett arra, hogy kíméletlenül feltárják a családon belüli erőszak áldozatainak tragédiáját. A spanyolországi Nők Intézete adatai szerint 1999 és 2008 között 635 nő halt meg a férje, párja vagy volt élettársa keze által, és a tendencia növekedést mutat. 2008-ban 72 nőt gyilkoltak meg. A Minisztertanács 2004-ben egy csomagot fogadott el, melyben a tíz legsürgősebb intézkedést fogalmazták meg, 2005-ben pedig életbe lépett az otthoni erőszak elleni védőintézkedések integrált nemi alapú törvénye.
Áldozatok
Női áldozatok
Gyilkos szerelem. Alejandra röviden beszámol róla, hogy lett foglya a szerelemnek, aztán hogyan lett a szerelemből félelem. Visszanézve már látja, mik voltak a figyelmeztető jelek, amiket akkor nem akart észrevenni. Az érzelmek ambivalenciája függőséggé alakul: ezt hívják Stockholm-szindrómának vagy Helsinki-szindrómának. Alejandra passzív, bizonytalan emberré vált, önbecsülését minden egyes erőszakos jelenet csökkentette, míg teljesen felőrölte. A behódoláshoz mindig bűntudat is társul: „amikor megvert és bocsánatot kért, azt gondoltam, az én hibám volt”. Az ilyen nők értéktelennek érzik magukat nőként, szeretőként, anyaként is. „Még mindig azt hiszem, hogy képtelen vagyok bármire, és szükségem van rá, hogy mások biztosítsanak róla, hogy jól csinálom, amit csinálok.” A nevelés, az értékrend, a társadalmi sztereotípiák erősen hatnak ezeknek a nőknek a személyiségére: sokan normálisnak tartják a másik nemmel való egyenlőtlen kapcsolatukat.
Gyerek és idős áldozatok
A nagy elfeledettek. 2004-ben 16 kiskorú halt meg Spanyolországban a legközelebbi hozzátartozója, gyakran szülője keze által. A szakemberek szerint a gyermekbántalmazásoknak csak 10-20 %-ára derül fény, hiszen a félelem, a bűntudat és az életkorból eredő tanácstalanság elnémítja őket, általában még a pszichológusnak sem árulják el a bántalmazást. „A hívások többségét válásokkal kapcsolatban kapjuk – mondja egy szakember. – A gyerekek nem jelentenek. Nincsenek tudatában a bántalmazásnak, nem tudják mihez viszonyítani, hogy amit átélnek, az jó vagy rossz.” Létezik egy orvosi előírás: ha egy orvos bántalmazásra utaló jeleket talál egy gyermeknél, feljelentés kell tennie, és akkor beindulhat a védő mechanizmus.
A Spanyol Geriátriai és Gerontológiai Társaság felmérése szerint a 65 év feletti idősek 3-10 %-a szenved el elhanyagolást, visszaélést vagy bántalmazást. A magány, az elszigeteltség, a tisztelet hiánya sokszor a legrosszabb kínzás egy olyan társadalmi csoport számára, mely abban a komplexusban szenved, hogy útban van, nincs rá szükség.
A kiskorúak jogainak állampolgári biztosa javasolta, hogy állítsák fel az Általános Bántalmazási Obszervatóriumot, mely az összes – nők, gyerekek és idősek elleni – erőszakot figyelné, különös tekintettel arra, hogy amikor egy nőt bántalmaznak, ott általában a gyerekeket is bántalmazzák, fizikailag vagy pszichésen. A biztos egyúttal felhívást intézett a szomszédokhoz, tanárokhoz, osztálytársakhoz, barátokhoz és szülőkhöz, hogy ha felmerül bármilyen gyanú, hogy gyermeket vagy idős embert bántalmaznak, jelentsék a biztonsági erőknek vagy a szociális szolgálatoknak, akár a tévedést is megkockáztatva. A biztos véleménye szerint a bántalmazottakhoz közelállók, ha tudatosítják bennük, hogy mire figyeljenek, könnyebben észlelhetik a bántalmazás, szexuális visszaélés jeleit, amilyen például az ismétlődő sírás, a testi jelek, véraláfutások, a hirtelen viselkedésbeli változások, a szokatlan visszahúzódás, az étvágy elveszítése lehet.
Férfi áldozatok
A statisztikák szerint Spanyolországban 2004-ben a családon belüli erőszak halálos áldozatainak 16 %-a férfi volt. A férfiak lelki bántalmazása gyakoribb, ami nem kevésbé súlyos, ám kevésbé észlelhető. Nehezen felderíthető, mert a feljelentést akadályozza a férfi erős szégyenérzete is amiatt, hogy nő bántalmazza (egy olyan társadalomban, amely még nem tudott megszabadulni a férfi-soviniszta sztereotípiáktól). A párjuk által bántalmazott férfiak száma nő, és nincs szakintézmény, ahová fordulhatnának.
Agresszorok
A bántalmazó általában féltékeny, uralkodó, ellenőrző típus. Viselkedésének hatásait kisebbíti vagy el sem ismeri, sokszor hazudik, nem látja be, bántalmazó. Gyakran kisebbrendűségi komplexust, alacsony önbecsülést fed az erőszakkal, férfiassága elleni támadásként értelmezi a véleménykülönbséget is. A többség nem beteg pszichésen, gyakori az alkoholista. Meggyőződésük, hogy rendelkezhetnek a nővel, előfordulnak köztük gyilkosok, tettlegesen vagy szóban bántalmazók, mindent ellenőrzők. A magasabb társadalmi és kulturális rétegekben nem az ütlegelés, hanem az erőszak kifinomultabb formái, a pszichés bántalmazás a „megszokott”. A többség szelektív agresszor: csak nőkkel viselkednek így, nehéz felismerni őket, mert egyfajta kettős személyiségük van, mások előtt jól bánnak a feleségükkel. Szeretik áldozatként beállítani magukat: „…ha nem szólalt volna meg, nem történt volna semmi…”
Tanult szerepek
A legnagyobb hatást a társadalom férfi-soviniszta értékrendje váltja ki, valamint a gyermekkorban elszenvedett bántalmazások, amit az azt elszenvedők maguk is normális viselkedésként magukévá tettek. Náluk az ütlegelés, ordítás az egyetlen reakció arra, ha az élet nem úgy zajlik, ahogy ők szeretnék.
Mit tegyél?
Meg kell törni az erőszakspirált, meg kell szakítani a körforgást. Az agresszor rehabilitációja lehetséges, sőt szükséges ahhoz, hogy megtörjék a fizikai vagy pszichés erőszak ciklusát, és elkerüljék a visszaesést. Spanyolországban vannak olyan autonóm közösségek, ahol ingyenes pszichológiai ellátást kaphatnak az agresszív férfiak. A terápiák tárgyai: a férfi felsőbbrendűség sztereotípiái, a nemi szerepek, indulatkezelés, a féltékenység okaival történő szembesítés.
Megelőzés
Spanyolországban a bántalmazók első rehabilitációs terápiái 1995-ben indultak el a baszk kormányzat és a Baszk Nőintézet támogatásával. Amikor már több éve láttak el bántalmazott nőket, és észleleték, hogy sokuk nem kívánja elhagyni bántalmazóját, akkor érlelődött meg a nézet, miszerint nem csak a szenvedő felet, hanem az agresszort is kezelni kell. Ez a törekvés a bántalmazott nők segítésének egy újabb eszköze. A terápia akkor is szükséges, amikor az áldozat elmenekül, sőt akkor is, amikor az agresszort börtönbe csukják – a jövő miatt, hogy egy későbbi, újabb kapcsolatban ne ismétlődjön a tanult és rögzült negatív viselkedés. (Nehézség, hogy sok közintézmény szakértői szerint inkább az áldozattal kell törődni. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy a terápia nem helyettesítheti a börtönbüntetést, és viszont.)
G. Zs.
