CSIFFÁRY GABRIELLA ● A nem is oly távoli múltban, önálló női foglalkozást mindössze kettőt ismertek el: a bábáét és a siratóasszonyét. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, szülésznő életrajza. A bábaság volt az első államilag oktatott és fizetett mesterség, mely különleges státust jelentett a kiválasztott nő részére. Ő saját keresettel rendelkezvén önálló egzisztenciát teremthetett magának, amellett pedig a közösség erkölcsileg megbecsült tagjává avatta. A bábaságot 40 év felettiek vagy vénlányok, esetleg özvegyasszonyok művelhették (bába = öregasszony).

Hugonnai Vilma: A nő mint háziorvos (Dr. Dückelmann Fischer

Minerva Könyvkereskedelmi Kiadó )

Önéletrajzi levél Gulyás Pál egyet. tanárhoz (eredeti helyesírással és szerkesztéssel)

Nagyságos Dr. Gulyás Pál Úrnak, egyetemi m. tanár úrnak, múzeumi könyvtár (úrnak).

Magyar Tudományos Akadémia főtitkári hivatal felhívását, hogy a Szinnyei-féle lexikon számára az irodalom terén működött egyének életrajzukat, közéleti tevékenységük főbb mozzanatait és az irodalmi működésre hatással volt belső élményekkel közöljék.

Szabadjon szerény életem tevékenységéről a következőkben beszámolni.

Attya Szent-Györgyi Gróf Hugonnai Kálmán, anyja Páncél Terézia volt. Hat testvér közül Vilma a 4-ik, ki Tétényen, Pest megyében született 1847-ben. Az elemi tantárgyak oktatását a tétényi iskolamestertől és egy nevelőtől nyerte, 10 éves korában Pestre, az Angolkisasszonyok zárdájába került, ahol mint bentlakó 2 évet töltött, 12 éves korában Probsztelné Mayer Mária úrnő Pesten lévő leánynevelő intézetébe jutott, szintén bennlakóval, ahol 16 éves koráig volt. Az akkori idők szerint nyelveket, nevezetesen a magyaron kívül német és francia, továbbá földrajz, számtan, növénytan, magyarok története, világtörténelem voltak a rendes tantárgyak rendkívüli volt a zongora, ének és olasz nyelv, amit megtanult. Édesanyja kívánsága lévén, hogy fősúlyt a tanulásra fordítsanak gyermekei a helyi munkák alól felmentette leányait, de ennek dacára Vilma ezekben is úgy mint a tanulásban az intézet első rendű tanítványa volt és nem egyszer állította őt az intézet kiváló képzettségű tulajdonosnője példaképül többi tanulótársainak.

Az intézetből kilépve rögtön kérője akadt a pestmegyei nagybirtokos id. Szilassy György fia képében, így ½ évig édesanyja 1895-ben történt elhalálozása és idősbik nővére vezetése alatt a falusi háztartás csínjaiba-bínjaiba lett bevezetve, megtanult főzni, sütni és mindent ami egy előkelő ház úrnőjétől megkívántatik, és 1865-ben ifj. Szilassy György neje lett. Ezen időben kezdődött tudományos élete. A fiatal, életvidám, „szép conttes” pusztára került egy homok sivatagra ahol a ház elé állva nem látott egyebet futóhomoknál, ahol bokáig süllyedt lábai mikor a kertben vagy mezőn sétált, ahol gyakori szelek alkalmával a szobákból kilépnie nem lehetett mert a repülő homokfelhő elborított mindent és ezek a száguldó „ördög szereke” tudott vele haladni. Mi természetesebb annál minthogy a világot még nem ismerő és tőle máris elzárt élénk természetű nő könyvekben keresett és talált szórakozást. Jellemére nézve nevezetes hogy pirulékony természeténél fogva került mindent ami pirulását maga után vonta innen magyarázható, hogy mellőzte a regényolvasását még akkor is mikor édesanyja megkövetelte tőle hogy néhány regényt elolvassa mert állítása szerint „a nő társadalmi műveltsége megköveteli bizonyos regények ismeretét” kikérte a történelmi regényeket, férje korholására pedig már nem tágított a tudományos olvasástól. Eleinte könnyebben érthető népszerű stílusban írt műveket olvasgatott korán? Megértett nehezebbeket is míg végre megérett benne az elhatározás az orvosi tudomány[os] megszerzésére. Miért vágyadott éppen az orvosi tudomány iránt miért nem bölcsészet vagy természettudomány iránt? [kihúzva: Azért mert mint nagybirtokos neje sohase volt alkalma a beteg cselédségnek vagy csak beteg gyermekének az első segélyt nyújtani, míg az orvos megérkezett, mert a legtöbb magyar úrinő módjára népszerűen írt orvosi könyvekkel tanult meg ezer segélynyújtáshoz az ismereteket pedig …]

Azért mert mint földbirtokos neje gyakran ellátogatott cselédházakba valamint a parasztházakba, és ha beteget talált részesített az első segélyben úgy ahogy tudta míg megérkezett az orvos. Az elsősegélynyújtás módját [kihúzva: némileg] elsajátította Dr. Boch és Dr. Argenti népszerű orvosi műveiből és épen ezen művek sűrűbb? Olvasatával ébredt fel a vágy az orvosi alapos tudása iránt.

Ezen időben vagyis 1872-ben szállingóztak a hírek Zürichből illetőleg az ottani nőorvostan hallgatókról is midőn ismét egyszer felolvasta férjem a napilapokból a megfelelő jelentést és én felsóhajtva mondtam, „ah a boldogok”, férjem indulatosan kifakadt „ha oly boldogságnak tarja a tanulást menjen és tanuljon én nem állom útját” „kezet rá” szaladtam feléje nyújtva jobbomat és a felcsapott. A magyar ember felcsapása még akkor is ha elhamarkodásból ha indulatból történik? A legszentebb esküvel, köztünk is így volt mert nem történt akadály hogy még azon a napon bepakoljak, atyámhoz menjek Tétényre férjem kíséretében, útközbe[n] azonban „Pesten” útmutatót, földabroszt [térkép], Ivanics leírását még… Két hétig tanulmányoztam az utazást elkészítettem tervemet, ekkorára kisimultak jóatyám homlokán a redők, (két hétig hallgatva vette az ellenszegülést) belenyugodtak testvérjeim és egyhangúlag kinyilatkoztatták férjemmel: „akadályt nem gördítenek elém, de anyagi segélyben nem részesítenek”. Én már eleve gondoltam (reménylettem) a dolog ilyetén fordulatát azért még a készülődés két hete alatt pénzé tettem az ékszereimet és ezüstöm legnagyobb részét is néhány ezer forinttal a zsebemben (nyugodtan) köszönettel elfogadtam a családi tanács határozatát.

1872. szeptember 24-én érkeztem Zürichbe [kihúzva: rögtön beszereztem tantervet tudakozva, jelentkezt[em] készültem a felvételire és … beira[olvashatatlan az írás] elején beiratkoztam az egyetem orvosi szakosztály rendes hallgatójánál, a latin nyelv a matematika volt az amivel legbehatóbban foglalkoztam, részben mert szükséges ezen tantárgy az orvosi tudományhoz, részben mert az agy felszántási műveletének tartottam, a későbbi magvak elvetésére. ]

A zürichi tó partján lévő „Zum Schwert” nevű vendéglőbe szálltam, onnan azonnal az egyetemre hajtattam. A jóindulatú pedellus kérésemre rögtön lakást ajánlott egy úri családnál ahol csakis hölgyek, mind egyetemi hallgatók voltak a lakók, én voltam a tizenkettedik, velem meg is telt a ház 2 emeletes családias ház. A földszinten lakott a házasszonya férjével és egyetlen leánykájával, itt volt a tágas étterem is. Az emeleteket mi népesítettük be, minden egyes hallgatónak lévén 1 vagy két szobája.

Lakótársaimtól megtudtam a tanárok közül melyek állanak a nőhallgatók barátja hírében. Ezek közül a szövettan tanára Dr. Frey volt az akitől tanácsot kértem tantervem megállapításához, kijelentve hogy legszigorúbb feltételeknek alávetem magamat csak orvostudor lehessek. Az ő felelete előre egy kérdés volt tudniillik itt Sveizba [Svájcban] akar-e maradni tanulmányai végezte után vagy sem. „Nem akarok itt maradni hazámba akarok vissza menni más tudománnyal, mint az orvosival, mert úgy az érettségi mint az államvizsga azon országnak követelménye ahol az orvosi gyakorlatot folytatni akarja, ha itt leteszi ezen vizsgákat otthon újból meg fogják követelni”. Így jártam el. Mindeznek előtt privát órákat vettem a latin nyelvből is a matematikából és ezekkel behatóan foglalkoztam szabadidőmben közel két évig részben azért mert szükséges ezen két tantárgy az orvosi tudományhoz részben meg azért mert az agyvelő felszántási műveletének tartottam a maradandó magvak kicsíráztatásához.

Még ugyanazon évben, 1872. október havába felvettek a zürichi egyetem rendes hallgatójává, 15-én megkezdődtek az előadások általában bonctan, csont és szalagtan, fizika, kémia, állattan és növénytan voltak az első félév tárgyai.

Hogy az olyan egyén aki meglett ésszel saját akaratából fog a tudományok elsajátításához az ernyedetlen szorgalmú is, az magától értetődik. Nehéz szer[olvashatatlan] egyik tantárgy sem. Aki az előadásokat rendesen látogatja, ott folytonosan jegyez, és jegyzéssel kényszeríti magát a folytonos éber figyelemre még ha a jegyzeteket soha többé át nem olvassa (kihúzva: ezek helyett rendes tankönyveket). Az előadási jegyzetek amiket tanulók készítenek mind hibátlanok [olvashatatlan], de hogyan is lehetne az máskép, aki a tantárgyat még nem ismeri az nem érti meg első hallásra hibátlanul a hallottat teljes egészében, úgy becsúsznak a jegyzetekbe értelem zavaró vagy teljesen hibás állítások. A jegyzés mint figyelemkényszerítő kitűnő, a jegyzet mint [kihúzva: tanulásra hozzá vehető] taneszköz haszna vehetetlen. Ha tankönyveket mégpedig egy és ugyanazon tantárgyból írt különböző szerzők tankönyveit áttanulmányoztuk és azután készítünk ezen tantárgyról hallott előadás után jegyzeteket, akkor hasznavehető lesz a jegyzet, de ismét csak is olyannak aki megismétlésre nem pedig kizárólagos (tanulás) oktatásra akarja felhasználni.

Azt állítottam az imént, nem volt egy tantárgy sem nehéz, nem volt pedig attól kezdve, amióta lemondtam a vegyes étrendről és vegetariánista lettem. Aki valami rendkívülit akar elérni az elsősorban tanulja meg gyomrát meguralni. Az emberi gyomor a legnagyobb despota, aki megtudja uralni gyomrát, az ne féljen semmi nehézségtől, az elfogja érni azt amit elérni sikerült már másnak, eléri azt amit célul tűzött ki.

[kihúzva: Hogy milyen nehéznek látszó feladat megoldását tűztem magam elé 24 évvel ezelőtt?]

1872. december 22-én este olvastam a „Zürichi Freitagzeitung” című napilapban egy nő tollából fakadt cikket a vegetariánusról és rögtön elhatároztam, hogy azontúl nem eszem többé húst. Hiába állították kollégáim annak lehetetlen voltát, hiába hivatkoztak az életemre, előadásaira, hiába hallottam a katedráról az élettan kiváló tanárától Hermanntól, hogy testileg lelkileg elsatnyul az ember húsevés nélkül. Az első napokban zöldségféléket még ettem, de nehezemre esett az étkezésnél jelen lenni, szobámba kértem az almát és kenyeret a háziasszonytól és miután még ez is igen nehezemre esett lemaradtam még a kenyérevésről is és 80 napig kizárólag gyümölcsöt ettem. Lesoványodtam az igaz, csont is bőrig, de szellemileg nem éreztem csorbulást is, mikor 80 nap után megengedtem magamnak kenyeret is a gyümölcshöz enni, akkor túl voltam a megváltoztatott étrend nejézésein, meghíztam, kipirultam és oly fáradhatatlan tevékenységet fejtettem ki hogy a harmadik félévben hallgatott részletes élettan előadáson azon elégtétel ért hogy az élettan tanára, Hermann a katedráról elmondta, hogy „van köztünk egy példa aki bebizonyította hogy a kizárólagos növény étrend mellett testileg lelkileg kitűnően érezheti magát az ember” hozzá tette még azt is „de ha lemaradnánk a vegyes étkezés élvezetéről, mikor úgyis oly sokjáról [olvashatatlan] kell lemaradnunk akkor alig volna érdemes élni.”

Nekem csak most volt igazán érdemes élni, nem éreztem semmi nehézséget a tanulásnál nem a laboratóriumnak és kóródák látogatásánál járó teendőknél. Öt évig tanultam, egy évig asszisztens voltam, ½ évig tartott disszertációm megírása és a dep [olvashatatlan] orvosi diploma elnyeréséhez szükséges vizsgák letétele.

1872-ben február 11-én hazájába [olvashatatlan] visszatért.

Itt azt a tanácsot kaptam egy jó akaró orvostól, szerezzem meg a bábadiplomát is, annak alapján bejutok az egyetemre, van törvényes, habár szerény működési tere és folytathatom feltűnés nélkül az orvosi diploma nosztrifikálása szükséges lépéseimet. Rögtön beiratkoztam a bábatanfolyamra is, ezt nem bántam meg soha. A tanár úr, az első tanársegéd úr is, mert a többi orvosok és szülészeti hallgató a legelőzékenyebb volt irántam. Májusban letettem a bába vizsgát és vagy két hét múlva megkaptam bábadiplomát. – Sose fogom elfelejteni azt a keserűséget azt a megalázó érzetet ami elfogott mikor a bábadiploma kezembe volt. Két hétig nem mertem lakásomról kilépni, nem mertem a tükörbe nézni a szégyenérzettől, csak midőn az első szülészeti esethez hívtak (úgy azon hónap egyik éjszakája idején enyhült meg némileg keserűségem.) És most azt kérdezem, miért keserített el oly nagy mértékbe az a bábadiploma? Valjon nem eléggé fontos-e a bába működése életünk legfájdalmasabb órái alatt? Valjon nem szorultunk-e mindannyian a napvilágot először megpillantónak értő kezek ápolására? De igenis fontos a bába működése, rászorulunk szakértő ápolásra […]

1879. február 3-án megkaptam orvostudori oklevelemet. Ugyanezen hónapban érkeztem Budapestre, itt rögtön lépéseket tettem diplomám nosztrifikálására de annak elérésének teljesülésére nem lévén kilátás, beiratkoztam még február havában a szülésznői tanfolyamra. A vizsga letétele után megkaptam a szülésznői oklevelet 1879. május 19-én és kihirdettetett a főváros használatára 1879. május 28-án. Ugyanezen év szeptember 15-én az egyetem tanári testületéhez beterjesztett folyamodványra megkaptam az engedélyt, hogy az egyetem orvosi karánál rendkívüli hallgató lehessek és mint ilyen a belgyógyászatot, [olvashatatlan], sebészet és törvényszéki orvostan előadást hallgattam. December 12-én folyamodtam a vallás és közoktatási miniszterhez (Trefort Ágoston) hogy a budai Magy. Kir. Egyetemi Főgimnáziumba[n] az érettségi vizsgát letehessem. Az engedély 1880. július 8-án értésemre adatott. A vizsgát jó sikerrel megállván megkaptam a „Testimonium Maturitatis”t []. 1881. március 13-án, ugyanezen hó 22-én folyamodtam az orvoskari tanártestülethez a Zürichben kiérdemelt orvostudori oklevelem nosztrifikálásáért, de a magy. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak 1881. október 16-án 13215 sz. a. kelt intézménye nyomán értesített[é]k hogy kérvénye[m] teljesíthetőnek nem találtatható.1882. május havában [ő]felségéhez nyújtottam be folyamodványomat, (…) és Ő csász(ári) és ap(ostoli) kir. Felsége 1882. évi december hó 26-án kelt legfelsőbb elhatározása értelmében teljesíthetőnek nem találtatott.

A felségfolyamodvány elintézése előtt több ízben audienciára [meghallgatás] hívatott a miniszter úr, biztosítsa hogy nőket és gyermekeket zavartalanul gyógyíthassak így is, sőt később midőn legjobb barátjának 3 évig súlyos, állítólag gyógyíthatatlan betegségben szenvedő lányát 3 hét alatt talpra állítottam, felkeresett, bíztatva, nyújtsak be más formában kérvényt. Ő azt kedvezően fogja elintézni csak precedenst alkotni nem akar. Megköszöntem jóindulatát, kijelentve hogy én csak a törvényes formát ismerek mást nem fogadok el. –

A közönség bizodalma nem hiányzott, kiterjedt gyakorlatom volt, de házaséletem legkevésbé javult így, 1884-ben törvényesen elváltunk.   1887. szeptember 9-én másodszor férjhez mentem Dr. Wartha Vincze műegyetemi tanárhoz, kitől 1888. július 28-án lányom, „Vilma” született. Férjem határozott kívánságára a szülészettel többé nem foglalkoztam, de az orvosi tudományok tovább művelését nem hagytam abba.

folytatása: http://oroszlanosudvar.hu/2013/06/22/zsellerbol-grofno-babadiploma-ii/

Az első magyar orvosnő (bába-szülésznő) önéletrajza.

(Lelőhely: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár: V.109-109 a – szerk.: Csiffáry Gabriella)