Bertalan Ferenc ostrom-naplója

A történelmi előzmények

1944. október végén kezdődtek meg a harcok Budapestért : a Malinovszkij és Tolbuhin marsall vezényelte 2. és 3. Ukrán Front karácsonykor, december 24-én zárta be az ostromgyűrűt a főváros körül.

Margit körút, 1935

Gosztonyi Péter hadtörténész így emlékszik ’44 karácsonyára: „Az áruházak polcai tele voltak karácsonyi ajándékoznivalókkal. És a nagyközönség vásárolt. A Nagykörúton, az Andrássy úton, a Váci utcában csak úgy nyüzsögtek az emberek. Tele voltak az éttermek és a kávéházak. Gyerekként, 12 évesen éltem át ezt az időszakot. Nem volt az az érzésem – s úgy látszik, a felnőtteknek sem, legalábbis azoknak, akik nem tartoztak az üldözöttekhez –, mintha egy ostrom előtt álló nagyváros központjában lennénk. Sőt! A budapestiek egyszerűen nem akarták észrevenni, hogy a háború elérte a házuk küszöbét. A Vörös Hadsereg ott állt Pest előterében. Magyar katonát az utcákon nem lehetett látni. Németet igen. Fegyelmezetten vonultak kis csoportokban fegyveresen (…), aki lemaradt – tanúja voltam egy ilyen esetnek –, az bevárta a legközelebbi villamost, és géppisztollyal vagy páncélököllel felszerelten felszállt a szerelvényre. (…) utca hosszat alkalmi kereskedők árusították portékáikat. A pénz kezdte ugyan értékét veszíteni, de akinek volt pénze, az két kézzel szórta.”

A Margit körúti Atrium filmszínház reklámja

Néhány nappal karácsony előtt az autóbusz-forgalom (üzemanyag-takarékossági okokból) már leállt, de a villamosok még közlekedtek, és zakatolt a Budapest–Bécs vonatjárat is. Usdau Lindenau vezérkari alezredes is az utóbbival érkezett december 19-én Pestre, ahol a Keleti pályaudvar előtt taxit fogott, és a békésnek, nyugodtnak látszó, forgalmas városban azzal vitette magát a Várba, hogy átvegye vezérkari főnöki beosztását a szintén frissen kinevezett Karl Pfeffer-Wildenbruch, a “Budapest Erőd” főparancsnoka mellett.

Formanek Ferenc szatócsboltja a Margit körúton

A fővárost eleinte a nyilas vezérkar is óvni szerette volna: ennek legmegfelelőbb módja a katonai és kormányzati szempontból történő kiürítés lett volna. (Számos politikus, katonatiszt mellett Serédy Jusztinián, Ravasz László, Mindszenty József és a dunántúli püspökök is felszólították Szálasit, hogy nyilvánítsa Budapestet nyílt várossá. Sokáig könnyű, ostrom nélküli, gyors bevonulásra számított a szovjet hadvezetés is.) November második felére a nyilas propaganda mégis a város védelmét hirdette meg. Beregfy Károly honvédelmi miniszter november 29-én Budapest teljhatalmú katonai biztosává nevezte ki vitéz Hindy Iván altábornagyot, azzal az utasítással, hogy a németekkel együtt a végsőkig harcolni kell. A karácsonyra körülzárt város védelmére valójában reális esély nem volt, így annak egyetlen célja az oroszok lassítása lehetett. Hitler november 23-án erőddé nyilvánította a fővárost, utcáról-utcára, házról-házra zajló, makacs védelmet követelt. (A december 5-én kinevezett Pfeffer-Wildenbruch csak 1945. február 11-ére szánta el magát a kitörésre, amikorra város már romhalmazzá lett, és a német-magyar erők kezén már csak a Vár és annak közvetlen környéke maradt.)

December 23-án az Andrássy út még elegáns volt, a kávéházakban csillogtak a hibátlan tükrök, a frissen fényezett rézkilincsek. Az Operában Verdi Aidáját játszották, a polgárok diós és mákos bejglit sütöttek, az előrelátóbbak tartós élelmiszereket vásároltak, raktároztak a kamrákban. Összességében nyugalom honolt, így aztán december 24-én délután komoly riadalmat okozott a Budakeszi felől Budára becsörömpölő első vörös csillagos T-34-es tank, ami meg sem állt a Szép Ilona villamos-kocsiszínig. Ugyanaznap, vagyis szenteste hat óra tájban egy orosz felderítő szakasz katonái a fogaskerekű vasút svábhegyi végállomásánál sült gesztenye árusokba botlottak, felugráltak az éppen induló menetrend szerinti járatra, ahol néhány utast megfosztottak karóráiktól, majd a szerelvényről leugrálva felszívódtak az erdőben. A németek gyorsan összekapták magukat: néhány óra alatt megszervezték a budai védelmet.

A komolyabb harcok 1945. január elején még Pestért folytak, a frontvonal Soroksár, Pestszenterzsébet, Kispest, Sashalom, Újpest területén húzódott. Budán az orosz erők a Római fürdő, Óbuda, Hűvösvölgy, János-hegy, Budaörs, Albertfalva vonalon álltak. (A pesti oldal Dunától-Dunáig ívelő, hármas állásrendszere, az Attila-vonal elleni nagy támadások október végén megkezdődtek. Északon a Karola-vonal, a Dunántúlon pedig az Érdtől a Velencei-tavon a Balaton felé és tovább délre húzódó Margit-vonal lett volna hivatott védeni a fővárost, melyet ha harc nélkül engednek át, az észak-déli védelmi vonal közepén lyuk támad. December végére a szovjet erők átverekedték magukat a Karola-vonalon és a Margit-vonalon is.) Január 9-10 körül a frontvonal Budán már a Rózsadomb, Zugliget, Farkasréti temető és Kelenföld felé tolódott. Január 15-én az oroszok és románok Pesten a Nagykörútig nyomultak. Ha éjjel át nem rendelik őket Budára, akkor január 18-án a pesti oldal védőit felmorzsolták volna a szovjetek. (Az átvonulás után robbantották a vízbe Duna-hidakat.)

Széll Kálmán tér, 1945

Január végén öt szovjet hadtest tizenkét hadosztálya támadta Budát. Január 30-án már a Várhegyért folyt a harc, 31-én elfoglalták a Margit-szigetet. Február 5-én a Sas-hegy következett, ugyanakkor az Erzsébet híd budai hídfőjénél tengerészgyalogos egységeket vontak össze a Gellérthegy és a Citadella megrohamozására. A védők kezén már csak a Vár és a Gellérthegy maradt, és a közvetlenül alattuk húzódó utcák, melyekben a németek “kiserődökké” alakították a tömbházakat. Ilyen kiserőddé lett 1945 február elején naplóírónk lakóhelye, a Margit körút 50-52. számú, Szász Károly, Görgey Artúr (ma Varsányi Irén) és Erőd utcák közé zárt tömb is. Február 9-én orosz kézre került a Nap-hegy, 11-én a Gellért-hegy. Ez a nap volt a várbeli kitörés egyszerre hősies, véres és tragikus időpontja, egyben a “Budapest Erőd” ostromának utolsó, wagneri felvonása is.

Széna tér és a Csalogány utca eleje,  a Szent János kórház és kápolna romjai helyén ma a buszpályaudvar

Budapest 51 napos ostroma alatt mintegy 33 ezer ház elpusztult, városrészek lettek rommá, és legalább 20 ezer polgári személy vesztette életét, köztük a naplóíró Bertalan Ferenc két, alig húsz esztendős, a védelemben tüzérként részt vevő fia: Bertalan Miklós és Bertalan Ákos is.

Széll Kálmán tér és a Vérmező úti lejtő, 1945

A napló, mely erről a félszáz napról számol be, egy kopott, zsírpecsétes spirálfüzet. A fedelén kék tintával írt rövid sorok: Bertalan Ákos VIII. Magyar irodalom. Mindez áthúzva, fölé más színű tintával, más írással: Ostrom alatti jegyzeteim 1944-45. A feljegyzéseket Bertalan Ferenc (1901-1967) negyvennégy éves tanárember készítette. A füzetbe kerülő első sorok idején a város – benne a Margit körút 50. alatt lévő lakással – még ép. Az otthon békés és sérthetetlennek látszik. Az emberek este levetik a ruhát, pizsamába bújnak, ágyban és ágyneműben alszanak, fogat mosnak, toaletten végzik szükségüket. Magától értetődő, hogy van gáz-, víz-, villanyszolgáltatás. Rövid időszakot, részletesen csak 52 napot ölel fel a füzet, ám ez alatt a másfél hónap alatt napról-napra, óráról-órára, szinte a szemünk előtt, lassan és fokozatosan, valójában viharos gyorsasággal válik rommá a város, lesznek kiszolgáltatott “barlanglakóvá”, a történelem áldozatává az emberek.

Szalay György

 OSTROMNAPLÓ

Margit körút 50-52.

1944. november 13. – 1945. február 13.

“Ákos 1944. nov. 13-án vonult be a kötelező munkaszolgálatra. A Gellérthegy tövében, majd a Margit-szigeten erődöket ástak. Két hét után került át az egyetemistákhoz.

Miklóst 1944. nov. 15-én ?? Eszterházán. Sok viszontagság után érkeztek haza mint ?? egy napi eltávozásra, és még több aggodalommal engedtük vissza Erikaházára (Sopron m.) ?? Nov. 28-án láttuk újból viszont, amikor Budapestre helyezték, mint rangelsőt. A sziklabarlangnál jelentkezett, ahonnan Rákospalotára osztották be a beépített légvédelmi ütegekhez. Nov. 30-án foglalta el új és első beosztását. Tekintettel arra, hogy Ákos az egyetemistákhoz került, ő is szívesen vette, mikor megkapta az átsorolást. Így a két testvér egymásmellé került.

A naplóíró, Bertalan Ferenc, 1941

A felesége, Bertalan Ferencné, 1942

Az egyik fiú: Bertalan Miklós

A másik fiú (jobbra): Bertalan Ákos

1944. dec. 24. Karácsony szentestéjét csendes és békés együttesen ünnepeltük. Együtt voltunk mindannyian az első véres karácsonyestén, amikor a harangok zúgása helyett az ágyúk dübörgése zúgott bele az éjtszakába és remegtette a békére vágyó magyar szíveket.

Dec. 25. Karácsony. Száll a hír, hogy Bicske is elesett, Bp. helyőrségét körülzárta az orosz.

Dec. 26. Karácsony. Az orosz a Budakeszi úton vonul Buda felé. A Zugligeti úton elérkezett a Szt. István kórházig, a Fogaskerekű vasútig. A két fiú korán reggel elment, és azután már csak mint vendégek jöttek haza néhány perces tájékoztatóra.

Dec. 27. Szerda. Ágyúk, aknák dübörögnek éjjel-nappal. A fiúk a Rózsadombon vannak. Ákoska rövid látogatásra hazatért.

Dec. 28. Csüt. Az utcákon nem tanácsos közlekedni. Villamos forgalom megszűnt. A nehéztüzérség kilövése és a belövések állandóan tartanak. Éjjel 3-kor a folyosóra költöztünk az erős belövések miatt. Villany, gáz nincs. Ákos itthon volt.

Dec. 29. Péntek. Az áramszünet tovább tart. Az utcán d. e. 9-től 5-ig szabad tartózkodni. A németek a munkaszolgálatosokkal ásatják a ??? a tankárkokat. Robbantások megrezegtetik az épületeket, ablakok törnek ki a negyedóránként ismétlődő, óriási detonációktól. A két nagy fiunk ma voltak itthon utoljára. Teljes tábori felszereléssel jöttek búcsúzni. Szegény Miklóst nagyon megtörte a sok gond, a felelősségérzet. A III. és IV. emelet lakóit leköltöztették. Mi is kaptunk egy családot.

Margit körút 48-50. szám, utóbbi Bertalan Ferenc és családja lakóháza. Közöttük nyílik a Szász Károly utca, 1945

XII. 30. Szombat. Ágyúdörgés, bombák, aknák robbanása miatt az éjtszakánk nagyon izgalmas volt. D. e. fél 12 óra tájban, amikor mindannyian a lakásban tartózkodtunk, kaptuk az első és nagyon komoly pergőtüzet az orosz ütegektől. Irtózatos robbanások tüze egyik a másikat érte, szinte egybe folyt a szörnyű ágyútűz. Az egész épület remegett, az ablakok csörömpölve hullottak ki, cserepek, fadarabok a poklot még félelmetesebbé tették – mi a házunk közepén levő folyosón vágódtunk hasra, fejünket betakarva éltük át a pokoli tüzet. Amint kissé szűnt a tűz, a legszükségesebb felső ruhákat magunkra kapva rohantunk le a pincébe. D.u. az óvóhelyet berendeztük, és végleg a föld alá költöztünk.

XII. 31. Pincében élünk, csak néhány pillanatra merünk kitekinteni, de azt is óvatosan, mert a belövések állandóan itt csapkodnak, a repülőgépek bombákat dobnak vagy fedélzeti fegyverrel lövöldöznek. Estefelé kaptunk hírt Miklósról – névjegykártyára írt sorokból szomorúan vettük tudomásul, hogy megsebesült, az Üllői út 78. alatti Matolcsy klinikán fekszik. A hír borzalmasan érintett, mert a hírhozó katona szűkszavú volt, és a levelet nem ő írta. Szeretnék repülni hozzá, de nem lehet az utcára kilépni. Ilyen szomorú szilveszterünk még nem volt.

1945. január 1. Hétfő. A hadi helyzet u. az, belövések, bombázások, aknatűz nem enged bennünket a napvilágra. nincs villany, gáz, a szomszéd épületben nincs víz, hozzánk járnak ivóvízért, állandó izgalom között rohannak, bújnak az emberek a fal mellett, amikor a napi vízszükségletükért az életüket teszik kockára. A Szász Károly utcában egy asszonyt találtak halva, ő is vizet akart vinni a családjának. A házunkból való egyik férfi a péknél próbált szerencsét, de ő is találatot kapott.

Január 2. A pincénk állandóan remeg a becsapódásoktól. D. e. azonban a szokásosnál erősebb lökéseket és dörejeket éreztünk. A belövések szünetében, mikor a napvilágra merészkedtünk, elképedve láttuk, hogy a lakásunk fölött a házunkból hiányzik a tetőzet és a IV. emelet egy része a Szász Károly utcai oldalon. A III. emelet is beszakadt, a miénk azonban nem, csak az ajtókat tépte fel a légnyomás, és a még épen levő ablakokat. Olyan a lakásunk, mint egy csatatér. Géppuska és gyalogsági tűz egész közelről hallatszik.

Január 3. Ma légiakna esett a közelünkbe. Az óvóhely lépcsőjéről beszórt minket a légnyomás. Az ijedtségen kívül nagyobb baj nem történt. Az élet a régi, már megszokott pincei együttes. Az emberek borotválatlanok, piszkos minden és mindenki, ruhában alszunk, közös konyhán étkezünk. Ma kaptunk egy darab egy lapos újságot.

Január 4. Csüt. A mai nap csendesen telt. Ágyútűz ritkán hallatszott, és csak messziről. A repülők is ritkábban látogattak, de a fedélzeti fegyvereiket nem kímélték. Az utcák élénkülnek, takarítják a romokat, a ?? is kidugják a fejüket. Egy autó is végig ment ma a körúton. Üzletek üresek, ahol volt valami, már üresen áll minden. Miklósról, Ákosról semmi hír.

Január 5. Péntek. D. e. Óbuda felől a szörnyű ágyútűz szinte egybefolyott. Időnként egy-egy repülőgép, és belövések tették változatossá a napot. Este gyalogsági tűz hallatszott közelről. Gyerekeinkről semmi hírt nem tudunk szerezni, mi is küldtünk Miklósnak levelet. Óvóhelyünk erősítésére az utcáról téglát hordtunk, veszedelmes munka volt asz állandó belövések miatt.

Január. 6. Szombat. Ma reggel rendőrök jelentek meg az óvóhelyen. Minden férfit 16-48 évig sorba állítottak és elvittek bennünket a Toldy gimnhez. Nekem is mennem kellett. A ??? 2. küzdő századhoz osztottak be. Este kilépést kaptam. Ma is egész nap tartott a puskatűz, ágyútűz, repülőkről a bombázás és a fedélzeti fegyverrel való tüzelés. késő este a vak sötétben nappali fény mellett jöttünk haza a sok világító rakétától. Ma voltam kinn először az utcán. Szörnyű a kép. Ép ház alig-alig látható. Sok a döglött ló. Üzletek kifosztva, összetört ablakokkal, kirakattal.

Január 7. Vas. A Toldy lakt.ban töltöttem a napot.

Január 9. Kedd. Másfél napi eltávozást kaptam a küzdő szd.tól. Ma d. u. meglátogattam Miklóst. Ágyúdörgés, állandó belövések, repülőbombázás közbe értem ki az Üllői út 78 alá, a Matolcsy klinikára. Felejthetetlen a kép: mozdulatlanul fekszik, nagy beteg, jobb lába felkötve, csigával kifeszítve az ágya támláján, csak a szemét és száját tudja mozgatni. Óriási (ca 12 cm) mély seb a jobb combján, és alul pedig a kisebb. A két karja bekötve, ujjait kissé tudja mozgatni. A hátán 25 szilánk van még. Akna tette tönkre. Roham közben a sebesült katonáját akarta megmenteni, akkor kapta az aknát. 1944. dec. 29-én pénteken délben sebesült meg. A nagy ostrom miatt csak ma, 10 nap múlva látogattam meg először. Nagyon boldog volt a nagy beteg. Sebe begennyesedett, ezért súlyos 40 fokos láza volt, és nagyon szenvedett a fájdalomtól. Injekciót kapott láz és fájdalom ellen. Öccséről nem tud hírt mondani. Aggódunk sorsa miatt.

A mai Margit körút 43. szám helyén valaha az u. n. Regent-ház állt. A modern épület földszinti kávézóját a
németek hadianyagraktárnak használták, találatot kapott, az épület szinte eltűnt a föld színéről. Szemben a 44. és 46.,
köztük nyílik a Kapás utca

Január 10. Szerda Ma reggel újból meglátogattam Miklóst az Üllői úton. Vittem neki befőttet, cukrot, kenyeret, bort. Nagyon boldog volt. Ma vitték a műtőbe, a törött lábát takarítják ki, mert elgennyesedett. 10 órakor búcsúztam tőle. A ?? hoz mentem ezután: átvettem az új ?? (nyílt parancs) azután pedig a Toldy gim.be leszereltem.

Január 11. Egész nap ágyúzás, aknázás, bombázás.

Január 12. Péntek Ma reggel felmentünk a lakásba. Bokáig érő víz mindenütt. A III. emeleten csőrepedés van. Rengeteg vizet lapátoltunk ki. A gyerekekről semmi hír.

Január 13. Szombat. Ma d. u. két gránátot kapott a házunk. A Szász K. u-i kapuhoz esett az egyik, a másik a Szász K. u. oldal első emeletére. A kapuban 2 német katona halt meg, 4 megsebesült és egy öreg asszony is sebet kapott. A körülöttünk lévő utcák tömve vannak német autókkal és katonai alakulatokkal. Ezek Pestről szorultak ki, ahol a Rákóczi úton vannak az utcai harcok, házról-házra. Az óvóhelyünkön meghalt egy asszony.

Január 14. Vasárnap Szörnyű ?? volt az éjjel és reggel, de egész nap tart a repülőről bombázás, géppuskázás. A mi házunk újból kapott, a IV. emelet. A közelben sok ház összeomlott. A Keresk. bank melletti, 6 emeletes házból 5 emelet eltűnt.

Január 15. Hétfő A mai nap csendesebben telt el. A petróleum már elfogyott, mécsessel világítunk, de azt is csak szűkösen. Víz naponként csak kétszer folyik. A pesti oldal ég! A hidakon ma már nem lehetett átmenni Budáról Pestre. Pesten már csak a belvárosi részen van német. Ma 700 pengőt gyűjtöttünk a halott koporsójára.

I. 16. Kedd. Egész napon át szörnyű belövések, bombázás. Környékünkön és az épületben is sok a német katona, jármű stb. A mi házunkat is több tüzérségi találat érte. Pest ég! Állítólag a Nagykörút vonalán vannak a küzdők. Kenyeret karácsony előtt kaptunk utoljára, a készletek fogynak minden családnál.

I. 17. A mai délelőtt csendesebben telt el. D. u. aztán bekövetkezett az ostrom egyik legsúlyosabb napja. Négy nehéz bombát kapott a házunk. 4 halott (egy német) és több sebesült az áldozat. A pincébe éles csattanás hallatszott és erősebb légnyomás a lámpákat eloltotta. Az Erőd utcai és a Görgey Artúr utcai részre hullottak a bombák, a 4. 3. emelet jó része eltűnt, de a halottak a földszintről és az I. em.ről kerültek ki. Szörnyű a hangulat, az elkeseredés.

I. 18. Csüt. A nap aránylag csendben telt el. Ma a mi házunk nem kapott sem gránátot, sem bombát. Pestet ma feladták, a hidakat felrobbantották.

A Margit körút középső szakasza, jobbra a ferencesek templomával

I. 19. Péntek. Ma hajnalban 3 órakor csendőrök jelentek meg az óvóhelyen és 18-tól 48 évig a férfiakat összeszedték, elvitték. Az én meg?? azt mondták, aludjak tovább. Éjjel 10 órakor a Ny K Párt razziát tartott. Az eddig mentesített férfiakat – köztük engem is – összeszedtek. Mike vezető testvér vizsgálta át az ig.-kat, majd az Attila ?? kerültünk.

Január 20. Szombat. D. e. átvittek bennünket a Radeczky-laktanyába. Orvosi vizsgám “vérző aranyér”rel a XVII. munkás szd.hoz osztottak be. Este kimentünk 80 fő a Bimbó u. és Bogár utcai részhez, lövészárkokat ástunk az első vonalak mögött. Fenséges látvány, de annál izgalmasabb volt az út és az éjjeli munka. Német ?? repülők hozták az utánpótlást. ?? lövegek, reflektorok, rakéták fényénél dolgoztunk. Az oroszok állandóan lőttek bennünket, néha egy-egy aknát is küldtek. Hajnali 4 kor jöttünk vissza a körletbe, csendben szökelÚtközben több helyen találtunk hullát. Ákos iránt érdeklődtem, de eredménytelenül. A németek voltak a felvezetőink.

Január 21. Vasárnap A Dísztérre a külügym. pincéjéből anyagot hordtunk. Veszedelmes volt az út az állandó belövések miatt. Részben Pestről, részben a hegyekből kaptuk a tüzet. Szegény Buda! De sokat szenvedsz! Az Orsz.ház épületéről átlátszik a vörös zászló. A németek kirabolták a lakást.

Január 22. Hallottuk a Ker.Bank 6 em. épülete összeomlott. Lőszer robbant benne. Ég. A velünk szemben levő Köztiszt. ház is ég. Mi is a tűzveszélyben vagyunk. Én is őrködtem az I. emeleten. A lakt.ból idevezényeltek rom eltakarításhoz. Egész nap rettenetes pergőtüzet kaptunk. Repülők állandóan lőnek, bombáznak. Szörnyűség. Estefelé nagy ?? között szökhettünk a lakt.ba és onnan ?? nélkül haza. Találat érte a vizünket. Nincs víz!

Január 23. kedd A Radeczkyt átköltöztettük a Pestvidéki törv.székbe. Szörnyű sok a belövés, géppuskázás, rom, hulla stb. Királyfürdő medencéjéből d.e. még vizet szereztem.

Margit körút 19. és távolabb a 17. számú Bauhaus épület, 1945

I. 24. Szerda A mellettünk lévő Szász K. utcai ház is ég. Az épület sok találatot kapott. A papoktól egy demizson vizet szereztem.

I. 25. Csüt. P ?? Béla vértesi ?? találkoztam a lakt.ban.

I. 26. Péntek Újból erős tűz alatt vagyunk. Nagy az öröm este felé újból van víz.

I. 27. A szemben levő kis óvóhely bombát kapott. Ma 4 hete hogy föld alatt élünk.

I. 28. Vasárnap Sok találatot kapott a házunk. Szász K. u. ház telitalálatot kapott. Lovakat vagdossuk.

I. 29. H Egész nap pergőtűz alatt vagyunk. Fogy az élelem. Éjjel megjelentek a nyilasok. Reggelre kérik a 16-60 éves férfiak névjegyzékét. A németek költöznek.

I. 30. Kedd Légnyomást kaptam. Este kért névjegyzéket nem tudtuk ??, mert a testvérek elmentek, a németek is. Este becsorgott a torlaszul állított benzines hordóból a benzin. Félő, hogy az óvóhely felrobban. Az óvóhelyen a vízcső megrepedt. Este a német rohamgránátosok megkeresik a vészkijáratokat és berendezik a házat védelemre. Éjjel kigyulladt a ház I. emeleti, a Duna felé néző lakás. Nagy az izgalom. Felöltözve fekszik aki mer és tud.

Margit körút, a Regent-ház maradványai, balra a Mechwart-liget széle, 1945

I. 31. Szerda Szembe lévő házakban vannak az oroszok. A nap aránylag csendes. Repülő tevékenység nem volt, néha-néha egy-egy belövés. Géppuskázás és gyalogsági tűz hallatszik a szomszédos házakból és a mi házunkból is. A lovak gazdátlanul, éhesen kóborognak az udvaron. Egy németet, aki polgári ruhába öltözött, a tisztje agyonlőtte tegnap. Tegnap óta a havon hever. A Margit krt-i lakásokba nem szabad bemenni, ott a rohamjárőr helyezkedett el. Este 6 – reggel 7 ig nem szabad az udvarra kimenni.

Febr. 1. Csüt. Első vonalba került a házunk. Német rohamjárőrök nem engednek fel az óvóhelyekről. A házból tüzelnek az oroszokra, akik egész körülvették a házat. Este nagy az ijedelem, mert 14-60 éves férfiakat, hogy készüljünk föl, mert 500 m rel hátrább visznek bennünket. Csak halkan szabad beszélnünk. Szörnyű nehezek a pillanatok. M-kal való együttlét szörnyű!

Febr. 2. Péntek A helyzet ma is oly feszült, mint az este. A WC helyzet borzalmas, általában a tisztálkodási lehetőség. A lovakat az udvaron agyonütötte az akna.. Az este az A/őrhely beszakadt egy találattól. Az ott levő 8 személyt szétosztották. Beszélni nem szabad, csak suttogni.

Febr. 3. Szombat D. u. ½ 5kor újból tűz ütött ki a II. em-i sarok, majd a Duna felé lakás. Minden férfi és nő olt, én nem: beteg vagyok. A sok durvaságot, igazságtalanságot elviselni nagyon nehéz, és még nehezebb tűrni! Szegény Julikát nagyon sajnálom.

Febr. 4 – 11ig Vasárnaptól-vasárnapig. A hét minden nappal súlyosabb feszültségben telt el. Tűz-vész emésztette a házat. A II. em-i Roham féle lakás (Margit krt-i jobb sarok) és alatta levő I.em és földszinti üzlet naponként többször kigyulladt. Állandó belövések között oltotta a ház minden egészséges lakója. A továbbterjedést sikerült egyelőre megakadályozni. A németek berendezkedtek védelemre. A lakásokat állandóan rabolják, minden ajtót, zárat feltörnek, összetörik a dolgokat, amit nem vihetnek el. Egyelőre a tettesek csak gyanúsítva vannak. Egy akna a héten betörte a B/őrhelyünk falát, szerencsére nem robbant és egy ágyon maradt. Bató Béla kivitte. A bútorraktárra őrség vigyáz. A bútorraktárba temették el azt a németet, akit a parancsnoka a múlt héten agyonlőtt, mert civilbe öltözött. Az oszlásnak indult lovakat (részben) feldarabolták és az ablakon dobálták ki az Erőd utcára. Sok aknabecsapódást kapunk éjjel-nappal. Semmi hírünk nincs, mely a szabadulásra vezetne. Élelmiszerek fogynak, betegek szaporodunk, hasmenés erős láz tünettel. Tetű-rüh már sűrűn jelentkezik.

Febr. 11-én vasárnap este a németek az óvóhely vészkijáratait kivilágították. Esti 9 óra után irtózatos erős aknatüzet kaptunk, majd támadást. Közben németek is érkeztek, kiket a Citadella körül vertek szét az oroszok. Nagy csatazaj, sebesültek és haldoklók hörgése behallatszott a gyermekóvóhely szellőztetőjén. Éjfél után csendesedett el az aknázás. Másnap reggelre a németek elhagyták a házat.

A napló utolsó oldala

Febr. 12. Hétfő Ma reggel szólalt meg először az óvóhely kanárija. Ma d. e. a senki-házában lakunk. Nincs német, az orosz pedig lő. Izgalmas percek nehezen telnek. A németek körletében megtaláltuk a sok összelopott holmit. A n. egy része civilbe öltözött. Az utcán jajveszékelnek és segítségért kiáltoznak a sebesült németek. Senki sem mehet hozzájuk.

Febr. 13. Bejöttek az oroszok a házunkba éjjel. Kinn megszűntek a harcok, a németek vagy meghaltak, vagy foglyokká lettek.

Margit körút, 1945

(A cikkben felhasznált, nem családi gyűjtemény részét képező fotók a Fortepan anyagából származnak.)