Latorcai-Ujházi Aranka * A Máriapócsi Nemzeti Kegyhelyen – a Családvárban – június 3-án Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita fővédnökségével megnyílt az „Ablak az örökkévalóságra – Képbefoglalt imádság a magyar ifjúságért” című zarándok-kiállítás.A tárlat követően az egyik főszervezővel, Latorcai-Ujházi Aranka ikonfestő művésszel beszélgettünk.

Latorcai_Ujházi ArankaLatorcai-Ujházi Aranka ikonfestő művész a tárlat máriapócsi megnyitóján (KDNP Fotó: Váli Miklós)

– A tárlat-sorozatot – nem éppen szokványos módon – zarándok-kiállításnak nevezik. Miért épp ezzel a névvel illetik, és miért hívták életre ezt a keresztény képzőművészeti seregszemlét?

– Még januárban meghívtak Hajdúszoboszlóra, hogy keresztény művészeknek szervezzünk kiállítást. Gyönyörű, nagy hatású tárlat jött létre, mindenki gratulált, mi pedig úgy éreztünk, mintha a Szentlélek emelte volna a falakra a képeket. A nagy sikerre való tekintettel többen  javasolták, hogy indítsunk vándorkiállítást. Mi viszont azt mondtuk, ne vándor-, hanem zarándok-kiállítás legyen. Hiszen az alkotások Istenről szólnak, a művészek alkotásuk révén is tanúságtevők, hitvallók. És végülis mindenki zarándoklatot jár: az is, aki megfesti, az is, aki a falra helyezi és az is, aki megnézi.

Latorcai-Ujházi Aranak és Latorcai JánosLatorcai-Ujházi Aranka ikonfestő művész és Latorcai János, az Országgyűlés kereszténydemokrata alelnöke a tárlat máriapócsi megnyitóján (KDNP Fotó: Váli Miklós)

– Hol sikerült eddig bemutatni az alkotásokat?

Zarándok-kiállításunk eljutott már Debrecenbe és Nyíregyházára, a művészek közül is egyre többen ismerték meg, és szeretnének munkáikkal is jelen lenni. Így újabb és újabb „zarándokok” kapcsolódtak be alkotóként is – de a szállítás nehézségei miatt sajnos ez a kör egy határon túl már nem bővíthető. Mögöttünk ugyanis nem állnak szponzorok, komoly anyagi támogatók. Monostory Viktóriával közösen végezzük a szervezőmunkát, valahogy úgy, mint amikor egy zarándoklatra indul egy hívő gyalog, bakancsban, faluról falura járva. Itt is komoly küzdelmek árán tudunk túljutni a nehézségeken és eljutni a zarándokút következő állomására.

– Máriapócson a műalkotásokon és az általuk közvetített üzeneten túl a „zarándoklatnak” lett még egy kézzelfogható szimbóluma…

Valóban, az útnak, az útonlétnek a jelképe az a csupasz zarándokkereszt, melyet Máriapócson kaptunk ajándékba. Ez végigkísér majd bennünket, és művészeink fogják alkotásaikkal díszíteni, hogy a Szűzanya oltalma alatt megtett utunk végén visszaadhassuk azt a máriapócsiaknak. A keresztalja ismert fogalom az egyházi zarándoklatok során: a szent helyekre igyekvő zarándokcsoportot, búcsús közösséget jelenti, akik közös keresztjük alatt gyülekeznek és teszik meg a kegyhelyig vezető utat. Mi, keresztény művészek is egyfajta keresztaljaként igyekszünk végigmenni az általunk vállalt zarándokúton.

– Hol lesz ennek az útnak a végső célja, s melyek lesznek a további állomásaik?

– Szeretnénk eljutni Miskolcra, Pannonhalmára, Győrbe, Szegedre és Pécsre is – a végső úticél a Duna Palota lesz, a 2020-as budapesti Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódva. De addig még újabb és újabb stációk következhetnek – például a reformátusok részéről is érkezett felénk megkeresés.

Máriapócsi kiállításA máriapócsi kiállítás egy részlete

– „Képbefoglalt imádság a magyar ifjúságért” – szól a kiállítás címének egy része. Miért érzik különösen fontosnak a fiatalok megszólítását?

– Elsődleges fontosságúnak tartom, hogy az ifjúság is merje megvallani a hitét, korunk fiatalja is merje felvállalni mindenki előtt: „gyakorló római katolikus vagyok”. Világszerte sokan az életüket is készek feláldozni a hitükért, de idehaza mintha olyan közhangulat alakult volna ki a fiatalok körében, melyben nem illik arról beszélni, hogy ki jár templomba és ki milyen vallású. Divatos dolog más vallásúak iránt megértést tanúsítani, de az új generációkhoz tartozók szinte szégyellősek, amikor saját egyházi közösségeikben egyébként mélyen megélt hitük más közegben történő, hétköznapi megvallásáról van szó. A művészet eszközeivel igyekszünk bátorítani is őket.

(forrás: kdnp.hu)