Közel negyven évvel ezelőtt történt az első Mária-phaineia Medjugorjében, amikor Szűz Mária hat helyi gyermeknek megjelent. A település Csitluk megyében fekszik, Mostartól nem messze, s azóta a katolikus zarándoklatok közkedvelt helyszíne.

Fotók: Zilizi Kristóf

1981. június 24-én a tizenöt éves Ivanka és a tizenhat éves Mirjana, Bijakovići faluból sétálni indultak. Visszafelé jövet Ivanka felpillantott a Podbrdo-hegyre, s egy fényben ragyogó, fiatal nő alakjára lett figyelmes.

A tizenhét éves Vicka is tisztán látta az égszínkék szemű nőalakot, aki egy felhőn állt. Ezüstszürke ruhát, és fehér fátylat viselt, lábát hosszú ruha fedte, amely a föld felett lebegett. Arca szabályos rózsaszínű, és feje körül tizenkét csillagból álló korona lebegett, gyermekét fátylával takarta.

Amikor a lányok társaiknak és szüleiknek elmesélték, mit láttak, azt a választ kapták, hogy nem szabad tréfát űzni ilyen komoly dologból, tiszteljék a Szűzanyát és gyónjanak meg.

Az eseményt még kilenc jelenés követte június 25. és július 3. között, miután a hely zarándok-célponttá vált.

Az elmúlt időszakban több alkalommal indultak zarándoklatra felvidékiek, elsősorban a nyugati országrészből, Galánta, Vágsellye, Érsekújvár, Párkány, Léva és Ipolyság környékéről a Bosznia-Hercegovina hercegovinai részében található Medjugorjéba.

Tavaly novemberben bekövetkezett haláláig, a lévai származású Vargáné, született Récsei Matild (*1948 – 2018*) szervezett utakat – a kilencvenes évek elejétől évente több alkalommal – és vezetett csoportokat Medjugorjéba.

Medjugorje, az érdekes és nehéz múltú, horvátok és bosnyákok által is lakott település az ország Hercegovina részében található, Mosztártól huszonöt kilométerre, délnyugatra.

A Medjugorje elnevezés a szláv hangzásból következtethetően „hegyek közötti”-t jelent; a városka megközelítőleg kétszáz méter magasan fekszik, enyhe mediterrán éghajlatú, etnikailag homogén, mintegy 2300 horvát lakja.

Ennek jele, hogy habár a település hivatalosan Bosznia-Hercegovina része, Medjugorje főutcáján, a Krstine-n, nem egy helyen lobog horvát zászló az úttest fölött.

A bel- és külföldiek körében a zarándokturizmus rendkívül népszerű. Kora tavasztól késő őszig, és azon túl, napi több csoportban zarándokok ezrei keresik fel a kegyhelyet.

Ki vallásosságból, ki hite megerősítése céljából, ki csupán a táj, a környezet, a hangulat miatt, de mindenki lelki feltöltődéssel, életre szóló élményekkel tér haza. Van, aki megerősödik és elmélyül hitében, mások éppen a hely légköre miatt válnak hívővé.

A fentebb említett Matildka néni-féle zarándoklatokból kettőn vettem részt, idén viszont a Budapestről induló, szervezett vonatúthoz csatlakoztam, szeptember 15-20. között.

Az indító szentmisét találó és szép helyen Budapesten, a Keleti pályaudvarhoz közeli Rózsák téri templomban tartották, amelyet  Michels Antal józsefvárosi plébános, tb. kanonok és Daniel Ernő szentszéki tanácsos, a Gyulafehérvári Egyházmegye plébánosa mutatott be.

Délután öt óra körül több, mint ötszázan indultunk útnak a II. Béke Királynője Zarándokvonat fedélzetén. A résztvevők  a hatévestől a nyolcvan évesig, nemcsak a Kárpát-medencéből érkeztek.

Velünk utaztak Mátyusföldről, Peredről, Vágfarkasdról, Tardoskeddről, keletről Buzitáról, Szesztáról, Vakles Attila görög katolikus lelkipásztor vezetésével pilisi szlovákok is érkeztek Tardosról, Tarjánból, Szabó Zoltán lelkiatyjukkal.

Az eredetileg tizenhét órásra tervezett út, amely Dombóváron, Pécsen, Magyarbólyon, Pélmonostoron, Eszéken, Samacon, Modricsán, Dobojon, Maglajon, Zenicán, Szarajevón, Jablanicán és Mosztáron át Csapljináig (kb.700 kilométer) vezetett, a horvát-bosnyák határon elhúzódó határellenőrzés miatt két órával hosszabbra sikerült.

Ki-ki a négy-négy ülőhelyes, középütt folyosós vagonokban ülve, mások a három- hatszemélyes, fekvőhelyes kocsiban próbáltak pihenni, majd az éjszakai utazást követően fáradtan érkeztünk meg Csapljina vasútállomására, ahol tizennégy autóbusz várt bennünket.

A négynapos zarándoklat lelki vezetője Székely János szombathelyi megyéspüspök volt. Elmondta, hogy már többször járt erre, nemrég több mint egyhetes zarándoklaton, jól ismeri tehát a környéket.

Az atya remek elmélkedéseit hallgathattuk a vonaton, sőt  a Podbrdó-t megmászva, a rózsafüzér tizedei imádkozása közben is; nem beszélve az általa celebrált szentmise szövegeket a Szent Jakab apostol tiszteletére felszentelt plébániatemplomban.

A mindennapi életből szóló példázatokkal, történetekkel, elbeszélésekkel közelítette meg a mai, XXI. századi, kihívásokkal teli, keresztény magyar ember életét. A tanulságos történetek közül egyet megosztok a kedves olvasókkal:

Három fa megálmodta, hogy mi szeretne lenni. Az első bútordarab, a második hajó, a harmadik pedig zászlórúd. S a valóság nem állt  távol az álomtól: az elsőből készült a betlehemi bölcső, melyben megszületett a kisded Jézus, a másodikból lett a hajó, amellyel Isten erejével Mózes kettéválasztotta  a háborgó Vörös-tenger vizét, hogy átkelhessenek rajta, a harmadik pedig a feszület, amelyre Jézust felszegezték.

A zarándokok, kicsik és nagyok, egészségesek és betegek, ifjak és idősebbek a szabadtéri oltár előtti téren tartott szentmiséken vettek részt. A kegyhelyet ellátó ferences szerzetesek a medjugorjei katolikus horvátok nyelvén, míg a világ szinte minden tájáról érkezett zarándokok,  a saját nyelvükön mondják az Úr imáját, a válaszokat, és a miseszövegeket.

A misét lefordítják  világnyelvekre és azokra a nyelvekre, amelyeket beszélők nagyobb létszámban érkeznek Medjugorjébe. A Mária Rádió helyi hullámhosszán meghallgathatók a szövegek; így magyarul és szlovákul is (Merković Olga révén).

Másnap délelőtt megmásztuk a Kereszt-hegyet, azaz a Krizsevácot, azzal megjártuk a keresztutat. Többen mezítláb teljesítették és imádkozták végig a Krisztus keresztre feszítése előtti stációkat.

A csúcson ötszázhuszonöt méter magasságban áll a Fogadalmi kereszt, rajta a 33-1933-as évszám, amely Krisztus harmincharmadik életévében történt kereszthalálára, s annak évfordulójára emlékeztet.

A csúcson, az utolsó állomás elé egy plusz stációt illesztettek, amit Slavko Barbarić atya (1946-2000) emlékére állítottak, az ő emléktáblájánál is fejet hajtottunk.

Barbarić atya évtizedeken át terjesztette a Szűzanya üzeneteit a világban, és gondoskodott a Medjugorjéban tartózkodó zarándokokról. Naponta kísérte őket a keresztúton, egészen fel a Krizsevácra. 2000. november 24-én a keresztút befejezése után halt meg. Sírja a medjugorjei temetőben található.

Kedden és csütörtökön hasonlóképpen töltöttük az időt, mint a többi napon, de a program kibővült az egyórás szentségimádással. A medjugorjei Szűzanyát köszöntő énekeket a kivetítő segítségével különböző nyelven énekelte együtt a több ezer zarándok.

Szerdán a Podbrdót, azaz „hegyaljá“-t jártuk meg, itt is köveken, éles sziklákon át jutottunk a csúcsra. Felfelé menet a fájdalmas és az örvendetes rózsafüzért imádkoztuk el, előtte Székely püspök atya elmélkedését hallgattuk ráhangolódásként, majd váltakozva minden tizedet más-más zarándok mondott el. Lefelé menet a dicsőséges rózsafüzér ima következett.

Néhányan először, de a társaság nagy része sokadszor vett részt a négynapos zarándokúton. Lelki élménnyel feltöltődve, megáldott és megszentelt kegytárgyakkal, ajándékokkal tértünk haza otthonainkba, nagyobb baj, baleset, kellemetlenség elkerült bennünket. Hála Istennek és a medjugorjei Szűzanya közbenjárásának.

Köszönet az utat szervező Misszió Tours ügyvezető igazgatójának, Budai Lászlónak, Pálmai Árpád kántornak, egyházzenésznek Esztergomból, a vonatrádió stúdiójából felhangzó gyönyörű énekekért,  Székely püspök úrnak a tanulságos, megszívlelendő tanításokért, a csíkszeredai származású Csizmadia Attilának, a vonatrádió vezetőjének a pontos tájékoztatásért és az úti információkért.

Zilizi Kristóf (könyvtáros és kerékpáros)

Pozsony