Tengerfenék-tisztító, alul nyitható hajó, kötélsodró gép, mozgó konyha, rugós kocsi: számtalan találmány, amelyet a Sibenikből származó család, a Verancsicsok legnevesebb sarja, Verancsics Faustus (Faust Vrančić) talált fel a XVII. században. De ki is volt e nagy tudású férfi?
Kiterjedt és nevezetes família volt valaha a dalmáciai Sibenikből (Sebenico) származó Verancsicsoké. Eredetük szerint nem is dalmátok, hanem bosnyákok, ám a terjeszkedő törökök elől a XV. században a dalmátok földjére menekülnek, ahol sikeresen megvetik a lábukat. A Verancsicsok közül alighanem a legismertebb Antal, előbb pécsi, majd egri püspök, 1569-től esztergomi érsek. Róla nevezték el az úgynevezett Verancsics-évkönyvet, mely a XVI. század véres és kusza eseményeinek tarka krónikája s mely műnek az érsek mások (többek között Bornemisza Tamás budai polgár) mellett valóban társszerzője lehetett.
Az asztrológus
Az ő unokaöccse volt Faustus, nagytudású, ambiciózus humanista ifjú, akinek Machinae novae (Új gépek) című, latinul írott munkája Velencében látott napvilágot 1616-ban. Faustus is Sibenikben született, valamikor a század közepe táján, a pontos évszámot nem tudni. és tekintélyes nagybátyja védőszárnyai alatt nevelkedett. 1561-től esztendőket töltött Antal pozsonyi házában. A családi hagyományoknak megfelelően – apja, Mihály és a híres nagybácsi is olasz földön tanult – Faustus 1568 őszén már a páduai egyetem diákja. Antal – aki 1572-től már nem csak esztergomi érsek, de I. Miksa helytartója is – több levelében megdorgálja bohémiára hajló, sok pénzt elherdáló unokaöccsét. Nem mintha az anyagiak szűkében lettek volna, ám a nagybácsi azt tartja a legfontosabbnak, hogy az ifjú képezze magát. Itália levegője – Janus Pannonius példája is tanúsítja – táptalaja volt a dalos és ábrándos könnyelműségnek, de a tudományok, vagyis a Hét Szabad Művészet pontos elsajátításának is. Úgy látszik, Antal érsek aggodalmai fölöslegesek voltak, mert az ifjú hatalmas tudás birtokába jutott Páduában.
Verancsics Faustus (horvátul: Faust Vrančić)
Az Itáliából 1572 őszén hazatérő Faustus előbb Pozsonyba megy, ahol a kor legjelentősebb humanistáinak környezetébe kerül, majd 1579-ben Fejérkövy István püspök Veszprém kapitányává nevezi ki. 1582-ben viszont már a csillagok tudományát, vagyis az asztrológiát és az alkímiát is művelő II. Rudolf titkára. A prágai udvar meghatározó jelentőségű lehetett a gépek után szenvedélyesen érdeklődő Faustus életében, aki a századfordulón már csanádi püspök és sági prépost. E minőségeiben említi tisztelője, Pázmány Péter.
Esztergomi érsek nagybátyja halála után örökli annak könyvtárát, ám sajnálatos tény, hogy Antal (és Faustus) kéziratainak jelentős hányada az idők során elkallódott, amiben gyászos szerepet játszott barátja és földije, a szintén alkimista és mágus hírű hétpróbás szélhámos, Marnavics Tomkó János.
Új masinák
A Machinae novae alighanem Faustus legérdekesebb, legbecsesebb munkája. Bevezetőjében elmondja: „Az építészet azon részét, amely gépekkel foglalkozik, a legfontosabbnak tartották, mert úgy vélték, az emberi elme találékonysága ebben jut leginkább kifejezésre. De ha ilyen dicsőségre méltó ama gépek mesterségében jártasságra szert tenni, amelyek már ezelőtt használatban voltak, mennyivel inkább érdem, ennyi évszázad múltával és nem is kis számban újakat hozni nyilvánosságra? A legjobbaktól azt remélvén, hogy alkalmasabbá teszik a már használatban lévő gépeket, vagy az elkövetkezőkben eldöntik, hogy mi az, amit ezekből elvetünk, s melyek azok, amelyeket alkalmazunk…”
Nos, ami az öntudattal említett „emberi elme találékonyságát” illeti, ebben Faustusunknál nem volt hiány. Könyve számolatlan ötletesebbnél ötletesebb, maga kitalálta vagy másokét tovább gondoló „új masinát” sorol fel, hogy félreértés ne eshessék, mindegyik gépet akkurátus illusztrációval kísérve. Többek között órákat – némelyiküket a nap, másokat a víz vagy a tűz ereje működteti. Konstruált leleményes ébresztőórát is, melynél adott hosszúságú, tehát kiszámítható idő alatt leégő gyertya gyújt lángra egy felfüggesztett kanócot. Ez is meggyullad, amikor a gyertya lángja eléri és a végére kötött kő koppanása ébreszti fel a korán kelni kívánót. Felsorol aztán malmokat, hordozhatót is, melyet kézzel kell forgatni, aztán szélvitorlákkal működőket is, de mozgó keretekkel járókat, aztán sziklafalon függőket és folyam közepén tevékenykedőket is. Járgányosakat, taposó-kerekeseket meg hajón járókat. Szőlő- meg olajprést, melyek némelyikét forrásvíz hajtja. Búzarostát meg szitát – utóbbit „három fogacska” mozgatja.
A Verancsics Faustus-féle repülő terve
Feltalálta a rugót
Külön fejezetet érdemelnek találmányai között a hidak. Ezek jó része katonai célú. Lehet kőből való, de „kétgerendás” is – utóbbihoz pillérekre sincsen szükség. Készülhetnek még vashevederekkel összekapcsolt fából, kötélből (csigák segítségével). Némelyik még súlyos ágyúkat is elbír. Kitalált aztán Verancsics olyan masinát, mely képes megtisztítani a tenger sekély fenekét – ez utóbbit főképp a velenceiek figyelmébe ajánlja. Működését egy forgó kerék biztosítja, melyre nagyméretű kanalakat szerelnek. Szintén a tengerfenék fürkészéséhez való az alul nyitható hajó. Bemutatja aztán – rajzban is – a „hordozható csónakot”, valami úszóöv-féleséget. Eszkábál kőfűrészt, mely a legkeményebb márványt is képes feldarabolni. Aztán kötélsodró gépet, vízemelő-masinát, nyomdászok számára gyerektől is mozgatható malomkövet. Egyetlen öszvér-húzta gyaloghintót. Mozgó konyhát – ezt szintén egyetlen jámbor öszvér vontatja. Aztán „felfüggesztett kocsit”. „Ez a szükségnek megfelelően köteleken, vasláncokon, vagy kettős bőrpántokon ringatózik, hogy megkímélje az utasokat a rázkódástól. Én meghajlított vas-szálakat is helyeznék alá, melyek saját mozgékonyságuktól tágulnak és húzódnak újra össze, miként a kézíjak szoktak engedni és megfeszülni.” Ezeket a meghajlított vas-szálakat ma úgy mondjuk, rugók, ám Faustus még nem ismerte ezt a szót. kitalál még egy leleményes szerkezetet, melyet valamiféle ős-féknek lehetne nevezni. Feladata az, hogy a meredek úton aláereszkedő szekér egyre gyorsuló és esetleg életveszélyessé válható sebességét szabályozza.
Vashíd terve
Repülők
Nem kerüli el figyelmét az emberiség ősi vágya, a repülés sem. Homo volans, azaz repülő ember címszó alatt bemutat egy szerkezetet: „Négy egyforma rúdon kifeszített négyszögletes vászon sarkaihoz erősített kötelek segítségével minden baj nélkül leszállhat az ember a földre toronyból vagy más magas helyről. Mert ha éppen ebben az időben szélcsend van is, a lezuhanó ember súlya szelet támaszt, ami a vásznat lelassítja, nehogy hirtelen essen le, hanem lassan érjen földet. A vászon nagyságának súlyát az ember testsúlyának megfelelően kell kiszabni…” Valamiféle ősi sikló- vagy sárkányrepülő ez, amit manapság is sokan használnak.
A tengerfenék-pucoló gép
Verancsics Faustus a Machinae novae mellett írt még bölcseleti és valláserkölcsi elmélkedéseket is. Azt, hogy nevezetes műve illusztrációit maga készítette-e vagy földije és barátja, bizonyos Bonifazio de Sebenico, ezideig nem sikerült eldönteni. Az sem kétséges, más egyéb becses opuszok is maradtak volna utána, ha a már említett Marnavics Tomkó János nem sinkófálja el azokat.
A gépek szenvedélyes kutatója megért közel hetven esztendőt, és a Sibenik-közeli Prvic szigetén temették el. Végakarata szerint koporsójába helyezték egyik utolsó munkája kéziratát, a szülőföldje múltját feldolgozó Dalmácia történetét.
A Verancsics szerkesztette Dalmát szótár egy lapja
SZEPESI ATTILA
