Az elmúlt hetekben rengeteg bejegyzést, történetet olvasni, hallani a médában a nők elleni erőszakról (Weinstein-ügy). Azóta nők és férfiak próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, vagy vállrándítással elintézik a témát: miért nem mondott nemet a megtámadott? Miért nem állt ellen?
foto_kellepics_pixabay
Fontos kérdés, hogy azokkal, akik ezt számon kérik, történt-e valaha ilyesmi? Nőkkel és férfiakkal?
Önt rabolták-e ki félreeső helyen, csalta-e kelepcébe bárki, aki kedves volt, állt-e szemben valaha egy több súlycsoporttal nehezebb ellenféllel, aki ráadásul övön aluli ütéseket alkalmazott, és volt-e már vesztegetés vagy ígérgetés alanya?
Az említett hollywoodi és világesetekben előnyhöz jutást ajánlottak ellenszolgátatás fejében – ennyi történt, csakhogy ezúttal nemi aktusért cserébe.
A téma azért ennyire érzelmi, mert a vesztegetés módja a szexualitás. A férfi-női kapcsolat legkényesebb, sarkalatos pontja!
Mert ha mondjuk, egyszerű pénzalapú vesztegetésről lenne szó (pl. fizess iksz-összeget, és akkor szerephez, előnyhöz jutsz – ld. számos közéleti sztori), akkor alig tűnne fel az eset.
Ahogyan a nem agresszió által elkövetett bántalamzások elítélése sem súlyozott, sem a köz- sem a magánéletben.
Ugyanis nemcsak fizikai erőszakkal lehetséges ártani!
Megalázás a verbális erőszak, a módszeres sértegetés, a becsmérlés, a leértékelés, a hátrányban tartás, érzelmi zsarolás.
A legmegejtőbb az elmondott esetekben, hogy a nők most is megbocsátanak, mert a nők már csak ilyenek. Így szokták, és inkább előre néznek.
Íme egy bejegyzés-részlet az egyik ‘metoo’- oldalról:
“Igen, kinek nem fogták meg a hátsóját az első 16 évében? Mindenkinek, maximum amnéziába tette. Mindannyian metoo-k vagyunk! Az előző ezer év is háborúkról, erőszakokról szólt.
Mi most feldolgozzuk, együtt. Együtt azokkal a férfiakkal, akiket szintén molesztáltak, erőszakoltak, és akiket nem, de gyengédek és türelmesek velünk, úgy fogadnak el minket, ahogy vagyunk. (…)
Szóval engem nem hétköznapian, nem gyengén, nem felnőtten és nem idegen, és nem egyszer.
És én most azt mondom, hogy beszéljünk már arról is, hogy nem a férfiak mászkálnak az utcán kitett mellekkel és fenékkel. Nem meztelen férfi plakátok vannak lépésenként, nem ők játszanak szűzkurvát… ez is egyfajta molesztálás.
Beszéljünk arról, hogy az elkövetők is áldozatok – nem a kisujjukból szopogatják ki az emberek (a férfiak) azt, hogy hogy kell csinálni az ilyet, fetisiszták sem véletlenül lesznek! (…)
Beszéljünk arról is, hogy miért nem rúgja egy nő tökön a támadóját, mint ahogy mindenki képzeli, miért nem csíp, rúg, harap, vág, sikít?
Mert a támadásra a biológiában kiváló életmentő a hullareflex.
Lebénul a gége és nem tudsz sikítani, és minden más izom is… így lehet megerőszakolni egy felnőtt nőt. (…)”
(forrás: fb_metoo_Névtelen)
