Uniszex követelmények: anyagi függetlenség, karrier, siker a szexben és kidolgozott tricepsz. Szokatlan annak, aki egyeduralkodóként a szabadsághoz szokott; a férfiak egyre kevésbé találják helyüket.
fotó: Sebestyén László
portfolio: http://www.fotosebestyen.hu/
Képzeletbeli, igaz párbeszéd férfi és nő között:
– Te vagy az oka! – reccsen a basszbariton, majd követi a szemrehányó mondatot, jobb esetben csak egy keserű mosoly. Nőpajtás többedszerre elhatározza, ő aztán befejez minden ingyenmunkát, ami otthon adódik: úgysem becsülik érte. Majd beveszi magát önerőből kialakított dolgozósarkába és folytatja, amit elkezdett. Ami olaj a tűzre, s következik a második, a harmadik, a sokadik felvonás, ugyanazon hangon:
– Ezek a vad-liberális feministák kitalálták, hogy férfi és nő egyforma, csak a nevelés miatt válnak különbözővé. És azt is elhintették veletek, hogy a férfias életformát kell követni, nem a nőiest. Te vagy az oka, amiért nem találsz magad mellé férfit.
– De én a megfelelőt nem találom, azt, akire fölnézhetnék.
– Te bajod, minek tanultál annyit? Minden szakma elnőiesedett, férfit alig látni, persze, hogy rosszul érzed magad a munkahelyeden a sok liba között.
– Leginkább középvezetői szinten találhatók nők, följebb alig. Ha mégis előfordul, többnyire kevesebbet érnek, mint a férfiak; alacsonyabb a fizetésük, kisebb a szavuk.
– Költeni? Aaazt jól menne, igaz?
– Nem a pénz dominál. Szívesen dolgoznék félállásban, vagy maradnék itthon.
– Ölbe tett kézzel néznéd, hogy tönkremenjünk?
– Akkor most eljárjak vagy maradjak?
– Szemtelenkedsz? Nőuralom, azt bírnátok, ugye?
– A női társadalomban nem lenne ennyi harc, öldöklés, erőszak.
– Tudod, mit, ebben igazad van! A nőies társadalom valóban nem annyira önromboló, mint a férfias. Hol van benne az erő? A tudás? A hatalom? De tudod te, hosszútávon meddig lehetne egy ilyen puhaságot fenntartani? Jön egy agresszív, idegen csoport, és máris elsöpri a nagy békességben élő nőies eszmét! Ki fog megvédeni, he? Azt akarod, hogy kipusztuljunk?
– Nem akarom, hogy megöljék a gyermekeimet! Harcoló férfijainkat!
– Na, tudsz te értelmesen is beszélni. Akkor tedd lehetővé, hogy a férfi férfi legyen, és megvédhesse önmagát és családját.
– Én? Hogyan? Ahhoz apa is kell! Csonka családban, egyedül nem tudom úgy nevelni a kölykeimet, mint közösen.
– Na látod, ezt értétek el a nagy emancipációtokkal. Majd rájöttök, hogy ezért kell rendesen viselkedni otthon, hogy ne legyen válás. Ha sok/kevés a fickándozás, a férfi megunja és továbbáll.
– A férfinak miért szabad a fickándozni?
– Azért, mert férfi.
– Férfit akarok én is!
– Aha, most kibújt a szög a zsákból! Addig maceráltátok az embert, nevettetek, gúnyolódtatok, amíg a férfiak elveszítették az ösztöneiket. Ne lepődjetek meg, ha ezek után egy férfi sem teljesít megfelelőképpen. Ti vagytok az oka a férfiak elkorcsosulásának.
– Vegyek vissza drágám?
– Amikor kell, akkor igen, amikor nem, akkor meg ne. Érezned kell, mikor melyikre van szükség. Hiszen nő vagy!
Hogyan látja mindezt a tudomány?
Kay S. Hymowitz, a Manhattan Institute kutatója könyvében a nők mint a társadalmi jelenségek előidézői, ha úgy tetszik negatív okozói szerepelnek. Vagyis okozói a manapság tapasztalható retardált férfi-önállósodásnak, a felnőttkorra kitolódott, gyerekes, és kényelmes életformának, késői anyától leválásnak, és okai még a felkészületlenségnek a házasság és családalapítás területén. A férfiak szerint ezek nők egyenjogúsági törekvéseinek, a nemek egyenlő képzési és munkalehetőségének, és annak a jelenségnek köszönhető, hogy adott esetben a nő akár többet is kereshet partnerénél.
interjú, MR1 Kossuth Rádió: Gondban vannak a nők a gyermeteg férfiak miatt.
S valóban: a nők közül egyre többen élvezik az életet, vagyis kiteljesítik képességeiket, kreativitásukat, miáltal a férfiak veszítenek pozíciójukból, ha úgy tetszik, tekintélyükből. Ugyanakkor a nők többsége továbbra is szeretne férjhez menni (és továbbra sem férjül venni valakit), legalább hasonló, vagy saját magánál kvalifikáltabb férfihoz.
A házasságkötések egyre a inkább a párok harmincas életéveinek közepe táján következik be, miután a nők már kipróbálták magukat, és önálló egzisztenciát építettek. A fenti interjúban elhangzottak a társadalmi átalakulások és szokásrendszerek változását, ill. a bevált sztereotípiákhoz visszatérés elutasítását jelzik.
Ilyen például a fiatalok elköltözése vagy maradásának a szülői háztól kérdéskör. A generációk együttélése sok tekintetben kívánatos, sőt: praktikus dolog, hiszen erősítik a család összetartását, anyagilag és fizikailag is könnyebbséget teremt akár a gyermekek (unokák) felnevelésében. Továbbá szilárdul/visszatér az idősek sokat hiányolt tekintélye (tanácsok, döntések), és a gyerekek megtanulják, hogyan válhat szükség esetén kötelességgé a szülők gondozása. Általános érv, hogy a generációk együttélésével sérül az individuum szabadsága.
Az ‘élj a pillanatnak’ elmélete manapság nemcsak az egyes emberre terjedt ki, hanem a közösségre, családra, párokra is; a többes szám törlődik a szótárból.
(HJB)
