(photo_fisa)

Ezen az őszön Masters evezős világbajnokságot rendeztek a Velencei-tavon. A tó kitett magáért, összefogott a nap sugarával, a nádas csöndjével, s lecsillapította a makrancos hullámokat, hogy az ákombákom lapátok útját ne állhassa semmi. A világ egyik legnépszerűbb sportágára kiemelt érdeklődéssel készültek az élsportot maguk mögött tudó hazai és külföldi versenyzők; közel négyezren neveztek, s annál többen buzdították őket a partról. Kigyúrt hatvanasok és bohém nyolcvanasok borultak egymás nyakába az eredményhirdetésen, hogy utána párás szemű koccintással örvendjenek a győzelem felett. Amikor éppen nem eveztek, hevenyészett taktikai értekezleten elemezték a futamokat, mily nagyszerű volt elhúzni az ausztrálok mellett, és mit kellene tenni azért, hogy másnap ne kapjanak zakót a japánoktól.

-Nem szabad hirtelen bekezdeni!

-Kettő-ötvenig utazunk…

-Ötszáz méternél emeljük a csapásszámot!

-Hét-ötvennél meglépünk!

-Utána finis, célfotó; levegőt!

Ekképpen folyt a dínomdánom öt napon és négy éjszakán át. A parton hajók erdeje, fa és műanyag csodák csalicsapata kellette magát; akinek kedve támadt, helyben vásárolhatott magának egy szkiffet vagy dublót, nagycsaládosok részére a nyolcevezős ajánlott.

Neonszínű, áramvonalas mezekben vonult le, s föl a közönség, a pálya melletti sétányon csoportok verődtek össze, amikor a rég-nem látottság okán meg-megálltak egy szóra.

-Tudtad, hogy negyedszer nősült?

-Hogy elvált? Hogy kinevezték, elbocsátották, megcsalták, elvették, hogy szült, temetett,         kitért, megtért…

Áramlottak a hírek éppen úgy, ahogyan évtizedekkel azelőtt, amikor mindenki mindenkiről mindent tudott a vízitelepeken. Akkoriban ugyanezen fiúk-lányok kerülgették egymást, ha úgy adódott, szerelmesedtek, kiteljesedtek, boldogultak együtt a versenypályán kívül is; s íme, most eljöttek, hogy a régi társaknak bemutassák a nekik kedveseket.

A demokrácia jegyében azonban ezúttal is akadt egy világszervezet, aki a többiekre is gondolt. A magányosokra, a visszahúzódókra, a csalódottakra vagy éppen a másképp gondolkodó boldogokra. Ahogyan a nemzetközi versenyeken szokásos, a kellékeket és hűsítőket árusító csúcssátrak mellett ezúttal is kibéreltek egy standot, amelyben a saját nemükhöz vonzódó evezősök és szimpatizánsaik vásárolhattak, barátkozhattak. Az eladók bábeli nyelveken ismertették a melegvizes sportággá válás előnyét, s hangsúlyozták a felzárkózás szükségességét a  esélyegyenlőség kiterjesztésében.

-Ez még csak a kezdet! Magyarázták, amelyből sejthető a nem is oly távoli jövő, amikor a nemi identitásukon tűnődő versenyzők is bátran képviseltethetik magukat a sportversenyeken.

Kétségtelen, hogy a szabályalkotókra kemény munka vár, mert a versenytanácsülésre már késő lesz kitalálni, melyik kategóriában kíván rajthoz állni a szabadgondolkodású sportember.

-Én? Ma inkább a lány futamban indulnék.

-Úgy értem: délelőtt.

-Délután viszont a fiúban. Max fél ötig.

-Azt követően a huszonhárom százalékban nő, harminchét százalékban serdülő férfi,             negyvenben pedig a semleges, egyszóval a „fluid” kategóriában tevékenykednék.

A veteránok ámulva ismerkednek a jövővel, a szellem azonban kiszabadult rejtekéből, ömlenek az ötletek, ki hogyan lovagolhatná meg a sportba is begyűrűző újhullámos törekvést.

Az ily módon újraértelmezett mix csapatok – amelyeket jelenleg fele-fele arányban valódi férfiak és nők alkotnak – meghatározását egyelőre elengedik, mert körvonalazódik a jogos követelés:

-Egyenlőséget a korcsoportok között!

Ébrednek a sporik, az erős középkorúak szóvivője kikéri magának a korai lebácsizást, majd vázolja a lehetőségeket a szabadon megválasztható életkor kivívásában (felesége évtizedek óta mesterien alkalmazza).

-Például a futam hajnalán nyilatkozunk, s annak alapján besorolnak bennünket.

-Ébredéskor gimnazistának érzem magam, délre délceg ötvenes leszek, háromkor csecsemő,       éjszaka aggastyán…

Kicsiny zavar mutatkozik a szakemberek körében, de nyitottak a párbeszédre, s elismerik, hogy első hallásra nehézkesnek mutatkozik a majdani ellenőrzés, hiszen nem lehet csak úgy bemondani, hogy kérem, én fiú, vagyis lány, heteró- homo- vagy transzszexuális fiatal vagy öreg vagyok; pláne ránézésre bárkiről kijelenteni, kit minek, és mikor teremtett a Jóisten.

Egyszerű megoldásnak mutatkozik orvosilag igazságot tenni, és a dopping- mellett nemi vizsgálatot elrendelni. De hiába a hormonok játéka, a tesztoszteron túltengéses egyedek kiszűrése az ifi leánymezőnyből, a kiélt harmincasok eltanácsolása a hetvenesek futamából, mert aki másnak érzi magát, azt engedni kell, hogy más legyen. A hírre kikerekedik a tisztes halántékúak szeme, s az evezős társadalom szétdarabolásától, a szurkolótábor visszahúzódásától tartanak, merthogy ilyen mixben mi nem utazunk, az fix!

Horváth Júlia Borbála