A kapu lehet nyílás valamely falban, fölül egyenes szemöldje van, vagy tetszőleges ívben beboltozott; oldalai többnyire függőlegesek, csakis az egyiptomi és görög építészetben szélesebbek olykor és főképpen alul, mint fölül.
kép: sysroot/pixabay
Ha a kapu teljesen különálló és nincs szemöldje vagy nincs betetőzve (pl. kertkapu), akkor azt két falazott vagy kőpillér, avagy erős faoszlop (kapubálvány, kapufélfa) közé ékelték.
A nyilvános épületek kapuinak architektonikus díszítése az építőművészet egyik legkedveltebb témája, hisz azon keresztül lép az ember az épületbe. Az egyiptomi építészetben komoly fenségben látjuk kitüntetve; a templom körítő falainak kapuja széles, polikróm díszítésű keretekkel, és általában a pilonokkal bevégzett művek. A festői, díszes japán építészet az indus pagodáknak toronyszerű főbejárója van. A görög építészet a templomoknak a perisztil oszlopaitól eltakart kapuit mint a cellafal megszakítását alkalmazták, egyéb díszek nélkül. A római középületek bejáróira szintén egyenes szemöldű, gyámköves párkányzatú ajtók jellemzőek.
A román és csúcsíves építészet kapu hasonlatosak a templomkapukhoz. A reneszánsz művészi érzékkel, változatosan képezte ki kapuit, a magyar vagy az olasz építészet inkább egyszerű és ízléses; sokszor szentek, hősök, mitológiai alakok ábrázolásával. (Pl. Pálffy-, Grassalkovich-, Budavári palota stb.)
GONDOLATOK A KAPURÓL
“A nyitott kapu a győzelem, az élet, az otthon jelképe. Az ókeresztény ikonográfia először ilyen értelemben használja a kapu képét. Az ősi kapu a Krisztus-hívők számára a föltámadás jelképe lesz, a sírüreget elzáró kő az új, a megváltott élet kapuja. Megnyílik a kapu, mert kinyitja az Isten maga. Ezért énekli a keleti kereszténység nagyszombaton, a sírban nyugvás napján a 62. zsoltárt, mert a halott Krisztussal ki akar jutni a halál kötelékeiből, átlépni az életbe. (…)
Az első szentkaput Szent V. Celesztin pápa nyitotta meg 1294-ben az abruzzói Aquilában. A „perdonanza”, a megbocsátás éve volt az első jubileum az egyház egész történetében, amit 1300-ban követett az első római jubileum, VIII. Bonifác pápa rendeletével. Hiszen, amikor a szent kapun átlépünk, Isten angyala köszönt bennünket, és a mi készségünktől függ akaratának teljesedése bennünk.”
A 117. zsoltár vezesse a lépteinket:
„Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak.
Ez az Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta.
Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm.
A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben.
Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne!
Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet!
Áldott, aki az Úr nevében jön! Az Úr házából megáldunk titeket.
Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk. Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig!
Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsőítelek!
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.”
Szerkesztette: Fecske
(források: Pallas nagylexikon; Egyházmegyei Katolikus Iskolák)
