Előszót írni nem túl hálás feladat, hiszen a szerző már mindent elmondott, és nekünk csak befogadni, vagy elutasítani kell, amit olvasunk. Nyilvánvalóan létezik más lehetőség is, az lehet például a továbbgondolás, és azt hiszem, ennek a kötetnek ez a legerősebb hatása.


Először arra gondoltam, hogy megpróbálom felkészíteni az olvasót, mire számíthat, de véleményem szerint a rögzült nemi sztereotípiák, és az évszázados, évezredes mechanizmusok jelenlévő szilárdságát vagy éppen változását, a megszólalóknál senki sem tudja érzékletesebben és hitelesebben elmondani; ahogyan azt sem, hogy a pandémia által milyen, addig csak a háttérben tudott tapasztalatok kerültek felszínre a családi és a kapcsolati térben.
A sorok olvastán kérdések merülnek fel:
Vajon elvárható-e tőlünk – férfiaktól és nőktől –, hogy egy ’békeidőben’ is szerepzavaros, a nemek kapcsolatában szélsőséges és értelmetlen paradigmákat hirdető időszakban, amely nem a nemek összefogását, hanem sokkal inkább az öncélú individualizmust hirdeti, egyedi sikert várjunk el egy ismeretlen – a lehetőségeket és kötelezettségeket – felülíró helyzettel szemben?
Vajon elvárható-e egy alapvetően félelmetes időszakban, hogy kapcsolatainkban önmagunkat meghaladva ne csak a túlélési ösztön tartson meg bennünket egymás mellett, hanem a belátó és féltő segíteni akarás? A szeretet.
A pandémia révén mindannyian fájdalmas időszakot tudunk magunk mögött, mégis hálásak lehetünk azért, hogy beleláthattunk társunk, családtagjaink, közvetlen és távolabbi rokonaink, barátaink számunkra láthatatlan napjaiba, s hogy az ismeretlen tevékenységek közeli ismerősökké tettek bennünket – éljünk akár egyedül, elváltként, nukleáris vagy éppen nagycsaládban.
Anyaként, feleségként, dolgozó nőként, valamint a társadalomért felelősséget vállaló civil szereplőként a tudásmegosztás híve vagyok, s a „tradinnováció”, és a generációk közötti párbeszéd kialakításáért dolgozom.

A Víruscsata hősei c. kötet hasznos tapasztalati anyagot szolgáltat ehhez.
Csatát jelez a cím – márpedig akkor elismeréssel és támogatással tartozunk a frontvonalban menetelő harcostársaknak; köztük a sok-sok nőnek és anyának. Hiszem és továbbadom a mellettük és általuk élő bajtársaknak a Batthyányak ősi jelmondatát: „Fidelitate et fortitudine – Hűséggel és bátorsággal” – minden időben!
Batthyány Schmidt Margit


MIÉRT SZÜLETETT EZ A KÖNYV?
Évek óta a közbeszéd makacs témája, hogy itt és most, a XXI. századnak már nem is annyira elején, sajátos világháború zajlik a Földön. E csatában nincsenek klasszikus fegyverek, sokkal inkább a józan ész és a szélsőséges ideológiák csapnak össze egymással.
A huszadik századtól megörököltük a szélsőséges gender-ideológiát, 2008-2010-ben deviza-hitelválság sújtotta a lakosságot, 2015-től migráns- és menekültinvázió mért csapásokat Európa és kultúrköre társadalmaira. Ahogy a történelemben már többször előfordult, nem elég az említett támadásokat kivédeni, a háborúk sokszor egészségügyi járvánnyal is együtt járnak.
Úgy tűnik, a korona-hadjárat főszervezője ezúttal a Covid19 vírus lett, amelyről szintén sokan, sokfélét leírtak. Napjainkban is tömegével születnek civil, és tudomány közeli szereplők támogatásával gyártott elméletek, miközben több millió megbetegedés, és haláleset történt; az áldozatok ezúttal a civil lakosság köréből kerültek ki.
Az emberek féltek. Ezúttal ugyan nem dőlt össze a házuk, de sokaknak összedőlt a vállalkozása, és megingott az egzisztenciája, s noha nem kellett észt- és javakat vesztve lerohanni az óvóhelyre, mindenütt rombolást láthatunk magunk körül. Kulcs-kifejezéssé vált: védekezés, korlátozás, kijárási tilalom, operatív törzs, halálesetek száma, stratégia, tragédia, veszteség, az egészségügy túlterheltsége, vírustagadás, vakcinaellenesség, álhírek, túlélés stb.
A védekezésben és a gyógyításban dolgozók emberfeletti munkája kiemelt elismerést érdemel, hála érte!
Hősök nélkül azonban nincs csata, nincs győzelem és túlélés. Ez a könyv a járvány okozta ’hadi állapotról’, az emberek megváltozott életmódjáról, az otthonlét miatt megnövekedett házi tevékenységekről, az un. láthatatlan munka felértékelődéséről, s főképpen: ezen alattomos és igazságtalan háború hőseiről: a gondoskodói szférában az első sorban menetelő nőkről és az anyákról szól.
Az alább ismertetett kutatásban kétszáztizenöt családot szólítottam meg, s azon kívül közel ezer tematikus hozzászólást dolgoztam fel. Az egyik válaszadó a megnövekedett otthoni feladatok felsorolásához csak annyit írt, hogy az nem más, mint a szeretet gyakorlása felsőfokon.

BEVEZETÉS
Boccaccio a XIV. századi pestisjárvány idején írta:¹
„Könyvem felfogásotok szerint komoran és gyászosan fog kezdődni, mivelhogy az elmúlt halálos járvány fájdalmas emlékezetét viseli homlokán, melyet egy értelemmel átkoz mindenki, akár megélte, akár más úton-módon tud róla.”
Járványok idején a mindenkori közszereplők megnyilvánulásai jelentős súllyal bírnak. Az ókortól kezdve napjainkig szónokok, művészek, politikusok és más véleményformálók adnak hírt az eseményekről, vagy próbálnak megoldást, vigaszt adni a bajok elviseléséhez.
A XXI. században felpörgő globalizáció révén nemcsak a betegségek, de a hírek is könnyebben terjednek; s mint láttuk, néhány hónap alatt nemcsak világjárvány, hanem hír-pandémia is kialakulhat. A világ népe az utóbbi évtizedekben jobbára szabadon járt-kelt, élt, dolgozott, s határok nélkül hurcolta magával kincseit és koloncait. Ezt látszott megszakítani a 2019. év végén felbukkanó SARS-CoV-2 vírus, amely a legsúlyosabb zavarkeltő tényezővé vált.
2021 tavaszra a fertőzés a világ szinte teljes lakosságát érinti, s e kötet szerkesztésének idején a megbetegedések száma szívósan közelít a kétszázmillióhoz; az áldozatok száma is több millióban mérhető. A hétköznapi életvitel jelentősen átalakult. A korlátozások miatt a lakosság kénytelen volt ideje nagy részét otthonában tölteni, szórakozásról, utazásról lemondani, ill. többet törődni hozzátartozóival; az emberek jobban, mint valaha egymás segítségére szorultak.


A teljes kötet letölthető:
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Horvath_Julia_Borbala_A_viruscsata_hose&type=250&id=53920