Két tárca Doncsev Toso hamarosan megjelenő „Tati” című új kötetéből.
A tolmácsolás titkai
Átmenet lakáj és kutya között
A tolmácsolás akkor tökéletes, ha a szóbeli fordítás nemcsak folyamatos és hibátlan, hanem a tolmácsnak szinte csak a hangja van jelen, ő maga pedig majdnem észrevétlen. Mintha személyes valójában nem is létezne: csak beszél, nem eszik, nem iszik, nem krákog, nem köhög, nem fújja az orrát, ám finoman, némán jelzi, ha a „magas” tárgyaló felek egyikének véletlenül nyitva maradt a slicce, vagy leette a nyakkendőjét.
A kiváló tolmács rezzenéstelen arccal közli, és nem szépíti a sértő kifejezéseket, mindeközben tévedhetetlenül érzékeli, hogy tudatos megnyilatkozásról van-e szó, vagy véletlen elszólás eredményéről. A tolmács sohasem sértődik meg, és a titkosan kezelendő információkat rögvest elfelejti. Mindig tisztában van azzal, hogy nélkülözhetetlen, egyszersmind kellemetlen tanú, aki a saját érdekében a hallottakról örökké hallgat, mint a sír. Így talán hosszú életnek örvendhet a földön, és nem lesz korai halott.
Füzes Oszkár, a hajdani pártállami külügyi tisztviselő, majd tudósító és későbbi diplomata állapította meg egyszer – amikor küldöttséget kísérve párban fordítottunk –, hogy a tolmács a lakáj és a kutya közötti átmenet, mivel egyik sem szerepel a protokoll ranglistán. A magas tárgyaló felek hosszú éveken át a tolmácsokat nem igazán vették emberszámba, jószerivel hasznos eszközökként kezelték őket, ezért is hasonlítottam magunkat inkább a telefonhoz, amelyet nem szokás dicsérni, ha kifogástalanul működik, de szidalmazzák, ha egy pillanatra is elakad.
Úgy vélem, hogy a történészek még adósai Valentin Berezskovnak, Sztálin Roosevelttel és Churchill-lel folytatott 1943-as teheráni tárgyalásai orosz tolmácsának, aki nem kellőképpen méltatott szerepet töltött be a háromhatalmi csúcs sikerében.
A tavalyi budafoki bor- és pezsgőfesztiválra érkező várnai küldöttség kísérői, és konszekutív tolmácsi feladatkörére Karsay Ferenc kerületi polgármester kért fel. Ezt az örömteli munkát szívesen vállaltam, bár titokban, a tudat mélyén riasztott is a félelem, hogy a hosszú kihagyás és élemedett korom nem akadályozza-e majd megbízatásom maradéktalan teljesítését. Túl a nyolcadik ikszen a közlésre szánt szó már az anyanyelvén sem jut gyakran az ember eszébe, nemhogy édes „apanyelvén”.
Hála Istennek Budafokon mindig jobb a hangulat, mint Teheránban bármikor. A hibátlan szóbeli kapcsolatépítés csak fokozza a pompás pezsgők által már eleve biztosított páratlan hangulatot.
*
Azonosulás
Manapság a legnagyobb, a legerősebb társadalomlélektani mozgató erő az azonosulás. A stadionban a nemzetközi tétmérkőzésen nyolcvanezer ember eggyé válik a hazai tizenegy játékossal. Szinte velük együtt rúgják a labdát és minden sikeres akciót üdvrivalgással és ugrándozással fogadnak. A csapat és a szurkolótábor egy szív, egy lélek. A modern közpolitika is ezt a tömeglélektani jelenséget kívánja másolni. A politikai táborok vezérei azt kívánják elhitetni szavazóikkal, hogy azonosak velük, a hívek meg akkor lelkesek igazán, ha azt hiszik, azt képzelik, hogy ők is olyanok, mint a vezérük. Az érdekegyezés nem elegendő mozgósító hatás, az érzelmi egybeolvadás a várható választási győzelem valódi motorja.
A kötet a Napkút Kiadó gondozásában fog megjelenni.
