A szerzők közül:
Cseke Péter, Fodor Béla Adalbert, Horváth Júlia Borbála, Lövétei Lázár László, Páskándi Ágnes, Rab Irén, Simó Márton, Szántai János, Ugron Zsolna (stb.)
(Részlet készülő kötetünkből)
Úszkálunk a medencében. Kék a vize, mű kék, mint az Égei-tengeré a képeslapokon nézve, de mondhatnám Hawaii árnyalatait is – ha ismerném személyesen. Az óriáslavórt illatos deszkákkal rakták körbe, amikor rálépsz, dobban egyet a föld szíve. Naphosszat mellette ólálkodik a robotfűnyíró, ha útját állja valami, irányt változtat. Vele aztán lehet beszélni, nincs perlekedés, mint ember és ember között, hogy dolgozni k’ék. Négyzetcentiméterről-négyzetcentiméterre halad, sosincs melege, ameddig hajtja az áram, nyomul előre. Amikor lemerül az akkumulátor, a szerkezet leáll ott, ahol van, s várja a feltöltődést követő többedik életét. Ismerős?
Idefelé jövet azon gondolkodtam, hogyha csukott szemmel megforgatnának és letennének valahol a Kárpát-medencében, rájönnék-e, hol vagyok. Körül lankás hegyek, dombnak is nevezhetném őket, ha nem több száz méterrel a tengerszint fölött lebegnénk. Örökzöld erdőcskék, de nem túl magasak, tisztások, legelők váltják egymást, ahol birkák, marhák bóklásznak, egy bódé a juhásznak a szúrós napsugarak és a csípős dér ellen, szénabálák szélfogónak.
Két interjú között merengve, a multikulti közepén csücsülő medencében nehezebb lenne kitalálni, hol járunk. A vízberendezés mellett finn szauna és olasz jakuzzi áll, arrébb skanzen csűrrel, színnel, nyári konyhácskával, estére almapálinka és érlelt juhsajt kerül az asztalra. Lehetnénk bárhol a világban, de amit e lágy táj kivált belőlünk, gyanítom, az csakis itt átélhető.
Ide érkeztünk hát a falukutató táborsorozat következő állomására, Erdély-országba. Magyarországból két társam, Tölgyesi Tibor és Zselicky Zoltán vett részt. (Sajnos ismeretlen okból Zoltán végül nem adta írásait e kötetbe). Simó Márton íróbarátunk Székelyudvarhelyről csatlakozott hozzánk, és segített a szervezésben; az egymásba fűződő történetek sokszor összekötötték az éjszakát a nappallal. Felesége, Tódor Vilma, homoródalmási, nyári szálláshelyük a régi szülői ház, amelyben elköltöttük a búcsúebédet, miután enni- innivalóval felszerelve indultunk ide-haza.
Sohasem kedveltem a hevületes kifejezést: Erdély-ország, mert Erdély az legyen Erdély, ami nem különböztettetik meg (igaz, olykor a somogyiak is élnek ilyesmivel), de hát kicsiny nemzetünk nagy történelmében az efféle önhatárok rendszeresen előkerülnek. Mindenesetre jó hallani, amikor nemzettársaink, bárhová is veti őket a jó/rossz sorsuk, magyarokat keresnek a világban országnév vagy önjelölt régió megjelölése nélkül.
A Homoródi-dombságon átkelve az emelkedők-ereszkedők intézik, hogy más tájakon érezzük magunkat, s behatolván a hegyes-völgyes Székelyföldre, a szászok egykori telepei után a cseplesz-hátú1 Hargita következik. Síkföldiként meg kell szokni, hogy az alföldet e tájon belátható meredélyek óvják, s csorgatják alá és belé az éltető nedűt. A hegyeken túl, a nem rokonnépek földjére merészkedünk, s újra és újra bebizonyosodik, hogy nincs értelme a Kárpát-medence kaszabolásának, mert olyan egységet képez, amelyet az idelátogató természetes határként érzékel.
Térülvén-fordulván, kilépünk a nyaralásból, ami igen nehéz, mert az utcát, amelyben lakunk Casa de Vacanţă-nak hívják, ami Nyaraló utcát jelent. Ez a lakcímünk egy hétig. Kertszomszédunk (lehetne) id. László Gyula (1876-1957) – igen, annak a László Gyulának édesapja, akiből régészprofesszor és képzőművész, valamint a XX. század nagy hatású magyar őstörténet-kutatója lett. A család átszelni kényszerült a mesterséges határokat, és Magyarországra települt. Mivel nem tettek hűségesküt, a románok kiutasították őket, és a repatriálást választották; előbb Szolnokra majd Budapestre távoztak. László Gyula a Néprajzi Múzeumban, az Országos Széchenyi Könyvtárban, valamint a Nemzeti Múzeumban dolgozott 1947-ben történt nyugdíjazásáig.
A házat és lassan az egész utcát az abásfalvi leszármazott, László János mérnök-vállalkozó ’vette kezelésbe’, egyben nagylelkűen hozzájárult azon törekvésünkhöz, hogy falukutatásaink alkalmával lehetőség szerint magánházaknál lakjunk. Ittlétünk az ő birtokán, rendhagyó és rendőrző környezetben zajlott.
1 Gyér csenevész erdő (székely nyelvjárás)
