TALLIÁN HEDVIG * Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy-egy szőlőbirtok léte, fejlődése, vagy pusztulása is emberi sorsokon és döntéseken múlik. Dr. Farkas Géza kaposvári ügyvéd külső segítség nélkül, önerőből építette fel tállyai birtokát, egy olyan pincészetet, amiről sokan csak álmodni mernek. Az alábbiakban egy életközépi vallomással átitatott, önfeltáró beszélgetést olvashatnak, melyből kiderül, egy birtok sorsa a tágabb emberi közösség nélkül értelmezhetetlen.
Dr. Farkas Géza a Szent Benedek Pincészet tulajdonosa
Fotó: Acsai Miklós
Az volt az első gondolatom, amikor megtudtam, hogy kész eladni tállyai birtokát – amit saját tőkéből és nemzeti elköteleződésből is épített -, hogy a mai magyar valóságban ez szomorú hírnek számít. Mi van-e mögött?
Eladó is meg nem is. Mint a népmesében. Egyrészt a birtok tizennyolc éves története alatt számos dolog megváltozott, és nem a fenntartást támogatandó. Másrészt teljesen új feladatokkal is szeretnék foglalkozni. Benne van a nemzeti elköteleződés, mert közel állt hozzám, hogy megmutassam Magyarország e csodálatos arcát a borok által, és az is benn
e van, hogy gyerekként falun élve erős hatások értek a paraszti világban. Így aztán mindig kerestem a módját, hogy a mezőgazdaság felé fordulhassak. A pannonhalmi gimnáziumi évek után nem tanulhattam ebben az irányban tovább, mert nem voltam ötös biológiából. Ugyanakkor persze hálás vagyok az ügyvédi pályáért. Végül már tállyai birtokosként szereztem meg a szőlész-borász szakmérnöki diplomát.
A borászat a mezőgazdaság csúcsa – lelki értelemben is – én ezt csak így tudom megélni. S, hogy végül Tokajban a borvilág elitiskolájában valósíthattam meg az álmom, az isteni kegyelem. Kezdettől fogva tudtam, hogy spirituális irányba kell elmozduljon a tevékenységünk, emberrel, Istennel és a borral egyszerre találkozva. Az már régen rossz, amikor a kulturált borfogyasztást magyarázzák. A fehér asztalnál fogyasztott bor a közösség teremtésről szól, amikor a bennünket foglalkoztató témákról beszélgetünk, ilyenkor a felsőbb dimenzió is megjelenik. Az, hogy jót ittunk, elég vékonyka. Végül persze lehet, hogy nem ebben van az én igazi dolgom, küldetésem.
Pedig büszkék voltak, amikor a VinCE összecsapásán Szent Tamás Furmintjuk legyőzte Nicolas Joly Savennier-jét.
Igen! Mert csodálatos területekkel rendelkezünk. Keveseknek vannak olyan fekvéseik, mint nekünk. Boraink is számtalanszor bizonyítottak, a VinCE megmérettetésén is. Csúcskategória közeli borokat készítünk, tele vagyunk díjakkal, elismerésekkel, benne vagyunk a Borkiválóságokban. Minden pozitív visszacsatolás ellenére sem tudjuk ezt a potenciált a piacon számokkal, eladással is érvényesíteni. Kétségtelen, hogy nem vagyok kereskedő típus. Valószínűleg ez az oka a piaci siker elmaradásának. Saját szakmámmal sem tudok házalni. Bár, soha nem is kellett. Azt hittem elegendő jó bort készíteni.
Túl konzervatív, nem?
Igen, egyetértek, és még egyszer mondom, nincs vénám a kereskedelemhez. Sokféle dolgot kipróbáltam, de még nem jöttem rá, hogy miért nem találtam meg a felvevőpiacom. Mindeközben be kell azt is vallani, hogy a bennem munkáló és körülöttem zajló folyamatok finoman más irányba kezdtek el mutatni.
Akkor nincs miért szomorkodni! Már ami a személyes életét illeti.
Erős belső indíttatásból mentálhigiénés tanulmányokba fogtam a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Mindeközben tavasszal Kaposváron, szeretett papunkat, Varga Lászlót püspökké nevezték ki. Jelmondata: Irgalom! Ebben a szellemben épül az Irgalmasság Háza projekt, melynek célja az erős szociális- és személy iránti szolgálat. Új lehetőségeket látok körvonalazódni általa, és nagyon itt az ideje, hogy megvalósuljon. Ennek fontos eleme a huszonnégy órás ökomenikus imaszolgálat. A részvétel egyetlen kritériuma a Krisztusban való hit. Nálunk a Szent Imre Plébánián évek óta működik a folyamatos szentségimádás a reggeli misétől az esti miséig. Célunk, hogy az Istendicsőítés háromszázhatvanöt napon és napi huszonnégy órán át az idő jelentős részében ember által fenntartottan történhessen. Ez nagyobb feladat számomra, mint hogy van-e sikeresen működő birtokom Tállyán. Az Irgalmasság Házának létrejöttét egyelőre emberi korlátaink lassítják, a folyamat Isten részéről biztosított. Ha ebből komolyan ki akarom venni a részem, és ki akarom, mert az ügyvédi praxisomat is vissza szándékozom fogni, akkor egy piaci szempontból sikeres pincét nehezebb lenne elengedni. Bár tulajdonosként a menedzselés még leendő feladataim mellett sem jelentene extra terhelést, de a kereskedelmi rész megoldatlanságával együtt már az. Valójában nincs miért szomorkodnom. Tállyán a Nyírjes dűlő tetejéről lenézni, vagy a házunk teraszán a barátokkal borozás közben megváltani a világot igazi élményt jelentettek. Hiába állt össze bennem a hosszú távú birtok koncepció, éreztem a belső feszültséget és nem találtam rá magyarázatot. Végül megszületett bennem a lelki eltávolodás a birtoktól.
Mondhatnám nincs több kérdésem. Koránt sem tiszteletlenül. De maradva a három dimenzióban, talán a Kaposvár-Tállya távolság sem kedvez a Szent Benedek Pincészet ügyének.
Oda-vissza nyolcszáz kilométer az út. Amikor elkezdtem, még csak Gyöngyösig épült meg az autópálya. Mára a teljes út kétharmadát autópályán lehet megtenni. Felgyorsult a tempó, de könnyebb nem lett még így sem a feladat. De nem a távolság a probléma. Ügyvédi irodát Tállyán is nyithattam volna, és ha ott élnék az értékesítés minden bizonnyal egyszerűbb lenne. A hétvégi telefonhívásoknál nem kellene sajnálkozva elküldeni a vendégeket.
Névadójuk Szent Benedek, Európa védőszentje sem dolgozott túl hatékonyan a pince ügyén. Nem túl kegyes.
Nevet kéne változtatni, mert a Bencés Rend 2012-ben átvette Balatonfüreden a Gimnáziumot és Szakképző Iskolát és ezzel a névvel hozzák ki a boraikat. Várszegi Asztrik Főapát úrtól kértem a pince indulásakor engedélyt a névre, és bár teljesen eltér egymástól a két szortiment, most mégis úgy tartom helyesnek, hogy mi változtassunk.
A házat és vele a pincét egy idős hölgytől vette meg. Juliska néni nem örül, ha hallja mindezt odafentről.
Juliska nénit nagymamám elvesztését követően ismertem meg és szinte pótnagyanyámmá vált. Amikor megvettem a birtok központját jelentő házat, úgy kötöttünk szerződést, hogy élete végéig bent lakhatott. Mindig várta, hogy megérkezzem. Főzött, készülődött, ahogy egy nagymama teszi, bár volt saját családja, de amikor Tállyára értem én voltam a családja, ha kellett kiugrottam neki a boltba. Kilenc évig kísérhettem és ennek java részében teljesen élénk volt. A születésnapomon halt meg. Egy szép gondolkodású, szeretetteljes, melegszívű ember volt, nekem csak a jó jutott belőle. A kertből mindig viszek virágot a sírjára. Érzem, hogy ma is élő a kapcsolatunk.
Tállya katolikus temploma
Milyen volt Tállya levegője 1999-ben, amikor belevágott, összehasonlítva szűkebb pátriája Somogy-megye valóságával?
Objektív válaszom nincs, nem is lehet. Nekem akkor vadonatúj volt minden tájszeglet Tokajban és Tállyán. A szocializmus végének lecsengése után – amikor én itt életemben először megjelentem – már volt tíz évnyi lassú fejlődés a borvidék mögött. Építészetben és a domboldalak művelt és parlagon maradt területeinek váltakozó rendezettségén is látszott, hogy mindig extra jövedelmet volt képes termelni a táj, de a kőbánya zavaró látványa is figyelmet követelt magának.
Somogy-ország képét akkoriban a hatalmas egybefüggő száz-százötven hektáros táblák rajzolták meg, ma sokkal tagoltabb a táj. Erősödik a gazdálkodói réteg, akiknek kisebb nagyobb területei, mint kockás terítő feszülnek a dombokon.
Életszínvonalbeli különbségben?
Alapvető különbséget nem láttam. Átlagos volt egyaránt itt is ott is az élet. Tállya nem volt elmaradott, bár a bortermeléssel kapcsolatos gondolkodásban nehezen ment a váltás, például a napszámosokat nem volt könnyű rávennünk a hozamkorlátozásra. Amikor egy területet szellemi javaitól megfosztanak, az meglátszik. A felnövekvő fiatalok elmentek, sőt a szüleik is erre buzdították őket, hisz nem volt működőképes saját gazdaságuk. Azzal, hogy a falvankénti negyven-ötven prosperáló családi gazdaság kikopott, elvándorolt a szürkeállomány s vele együtt szépen lassan a disznó, a tehén és az aprójószág is eltűnt a portákról. Az mindennek a vége, ha már tyúk sincs! A paraszti tudás sokfelé szinte nyomtalanul tűnt el, ezeken a helyeken csak faluban lakó proletárok maradtak. A zöldség-gyümölcs termelő kert Magyarország komoly lehetőség lenne száz évnyi kihagyás után ismét.
Mádhoz hasonlóan Tállyán lehet-e beszélni borász vagy birtok tulajdonosi közösségről, amiben konszenzus képes alakulni?
Mivel nem éltem ott folyamatosan, ezért több dologban nem tudtam részt venni. Kétségtelen, hogy vannak kezdeményezések, közösség létrejöttéről azonban nem lehet beszélni. Ugyanakkor azt látom, hogy minden emberi együttélésnek vannak közös tulajdonai. Ezeket fel lehet használni építő módon a tájban élők és dolgozók javára. Számomra a Balaton Bor létrejötte jó példa erre. A közösség tulajdonának ilyen felhasználása az egész borvidék javát szolgálná.
Bízott benne, hogy majd valamelyik gyermeke a háromból tovább viszi a birtokot?
Három csodálatos gyerekem van, a legidősebb cambridge-i diák, a középső Budapesten egyetemista, a kicsi jövőre fog érettségizni. Amit egy szülő megkaphat a gyerekeitől jó értelemben, azt én megkaptam. Egy sok generációs borász családban természetesebb módon következik a családi legendáriumból – még a szocializmus rombolása ellenére is -, hogy borász lesz valamelyik gyerekből. Akkor pedig pláne, ha a gyerek mindennapi tapasztalatként benne él egy működő, expanzióban lévő birtokban. Esetünkben ez teljesen más. Persze büszkék voltak és büszkék is a birtokra, sok mindent tudnak is róla, de a természetes érdeklődés nem vitte őket bele, én meg nem erőltettem. A két nagynál ez egyértelműen látszik. A legkisebb nemrég megkért, hogy írassam be egy aranykalászos gazda tanfolyamra. Majd kiderül, mit akar.
Több lett Tállya által? Nem anyagi értelemben értem.
Mindenképp. Kívülállóként így nem ismertem volna meg a borkészítést, a tájat, az építészetet. Komoly iskola végigmenni a szőlőből borrá válás folyamatán, vagy a borból a szétesett bor folyamatán. Pont olyan, mint az emberi élet. Nincs két egyforma évjárat, ahogy két egyforma ember sem. Megértőbbé váltam az esendőségekkel, a hibákkal, a másokéval és a magaméval szemben is. Nekünk Tállyára nem jutott egy nagyformátumú borász húsz évvel ezelőtt, csak egy felszámolt szövetkezet. Egy kis gazdaság, ha okosan működtetik, akkor a saját szintjéhez képest is tud magas minőségben szolgáltatni. Meggyőződésem, hogy tokaji birtokosnak lenni több, mint bort termelni. Ha kiszámítható dolgot akarunk, akkor nyissunk csavargyárat, aminek a gépsoráról száz mázsa vasból lejön x idő alatt száz mázsa csavar. A szőlőbirtok esetén nem lehet ilyen módon megkapni az aszút. A birtok létrehozása nekem nem közgazdasági megfontoláson alapuló folyamat eredménye volt. Emberről, Istenről és a spiritualitásról szólt.
A Szent Benedek Pincészet aszúja a Budapesti Borfesztiválon. Fotók: a pincészet archívumából
Fotók: a pincészet archívumából
Mi vár most eladásra vagy újragondolásra?
Huszonöt hektár, melyből tíz hektár termő, tizenöt hektár pedig művelésre váró parlag. Két tagban, de mondhatni egybefüggő az egész, mert a területeink határosak egymással. A telek a rajta álló házzal, az alatta húzódó pincével, a műszaki felszereléssel, hordókkal, a palackos és hordós tételekkel és természetesen kollégám Ádám Jóska és a három munkatársunk is része a „csomagnak”. Évente általában öt féle borral jöttünk ki a száraztól az aszúig, természetesen ez átállítható, termelési koncepció kérdése.
Van konkrét ok, ami elhozta személyes életében a változtatás szükségességét?
Mindig úgy működtem, hogy több életre való feladatot láttam magam előtt. Az, hogy a váltás lehetősége felkínálkozott az azért van, mert nyitott vagyok a belső és külső jelekre egyaránt. A követező ötven-hatvan évben nem kizárólag ügyvédi feladatokat akarok végezni. Mentálhigiénés tudásra minden egyetemet végző embernek szert kéne tenni. Egyébként az élet közepével megjön a változtatásra való igény. Lehetünk rá vakok, de a rövidebbet fogjuk húzni, ha nem változunk. Önmagunkkal őszintén szembe kell nézni. Az élet természetes része a változás. Csak a saját személyünk a korlát ebben. A világ igazi tágassága csak rajtunk túl tapasztalható meg. A határokat ki kell nyitni. Egyébként ezer dolog van, amit az ember az élete második felében elkezdhet. Példám is mutatja, hogy nem kell szociális munkásnak lenni a mentálhigiénés képzéshez. Meg kell találni a kiteljesedésünket segítő eszközt. Ez nem pénzkérdés. Felismerjük-e, hogy akármilyen kevesünk legyen is, mindig van miből adnunk vagy odafordulnunk a másik emberhez. Fontos, hogy Isten felé rendben legyen a kapcsolatunk.
Ádám József a Szent Benedek Pincészet borásza a Budapesti Borfesztiválon
Új tulajdonost, bérlőt vagy kereskedőt keres valójában?
Minden megoldás érdekel. Társat is akár. Csodás két évtized van mögöttünk. Ez a pince szerelemgyerek. Ezt az élményt örökre őrzöm. Három lehetőséget látok magam előtt, egy társsal vagy akár csak egy kereskedő jelentkezésével tudom működtetni a pincét, hiszen nem a termelésben kellene segítség. Vagy ha olyan vevő jelentkezik, ahol látom a méltó folytatást, akkor el fogom adni. Végső megoldásként le is tudom állítani. A területeket kiadom bérbe, a házat és a pincét pedig kulcsra zárom. De, nagyon szeretném, ha nem ez lenne a vége annak, amit létrehoztunk.
Tehát meg lehet keresni? Mármint nem a mentálhigiénés tudása végett.
Természetesen a birtok ügyében is nyitott vagyok minden felvetésre. Bármi is lesz a folytatás, a borkészítés olyan erős kötelék, hogy sem a boroktól, sem a borvidéktől nem fogok soha elszakadni.
Tallián Hedvig
Megjelent: http://imad.blog.hu/2017/12/14/tallyai_tortenet_elado_birtokkal
