CSIFFÁRY GABRIELLA ● A korabeli újságok – a maiakhoz hasonlóan – nem kímélték a hírességeket.  Zsazsa súrol. Zsazsa rendelkezik. E címszavakkal mutatták be a fotón azt, akiért nemrég még vörösre tapsolták a tenyerüket.

fotó: rtlklub/titkok_fedák_sári_életéből

Fedák Sári színésznő a Bereg megyei Beregszászon született 1879. október 26-án. 1897. október 22-én kezdte Rákosi Szidi színiiskoláját. 1899-ben a Magyar Színház színpadán a Gésák (Jones) című operettben lépett fel először. 1902-ben a pozsonyi társulattól szerződtette a Népszínház. A „Bob herceg” (Huszka) címszerepében aratott sikert. A következő évadban, a Király Színházban nyerte el a közönség elismerését a „János vitéz” ősbemutatóján Kukorica Jancsijának alakításával.

Négy évig Berlinben, Londonban és Párizsban lépett fel. Hazatérése után ismét a Király Színház tagja és legnépszerűbb primadonnája lett. 1917-től gyakran alakított prózai szerepeket, így például a Nemzeti Színházban, ahol Szókimondó asszonyság főszerepét játszotta. Az 1919-es forradalom idején a forradalmi eszmék propagálója volt. 1919-es szerepelése miatt, 1920-tól 1921-ig csak külföldön, Bécsben léphetett fel. Az 1920-as évek első felében, valamint 1934-ben többször az Amerikai Egyesült Államokban vendégszerepelt.

1923-tól számos fővárosi színházban fellépett. Vendégszerepelt Bécsben, Berlinben és az USA-ban. Molnár Ferenccel kötött házassága néhány év múlva felbomlott. Az 1940-es években az Új Magyar Színház vezetője lett.  A II. világháború idején a Donausender német rádióban többször szerepelt, ezért 1945 után a budapesti népbíróság jogerősen egyévi börtönre ítélte, amelynek letöltése után a Pest megyei Nyáregyházán élt teljes visszavonultságban.

Budapesten hunyt el 1955. május 5-én.

(1950)

Ha szerencsétlen Hazám sorsában nem következik be változás, számomra a teljes leszegényedés és betegség, kikerülhetetlen. Hozzám oly kegyes volt a Jó Isten életem folyamán, hogy szent hitem és meggyőződésem, hogy ezt nem fogja megengedni és kellő időben magához fog szólítani.

Végső intézkedésem és akaratom a következő:

Általános örökösöm kerék Margit, hűséges társam a fény, pompa, valamint a megpróbáltatások idején. Minden néven nevezendő ingó és ingatlan vagyonom őt illeti. Amennyiben bármiféle könyvem megjelenne, annak is a jövedelme az övé.

Ami Fedák Béla nevére van írva, az úgy marad.

A bútorokról megvan az írás, hogy mi a Fischer Ödönnéé. Azokat Kerék Margit adja vissza.

Mindent eladhat, mindent értékesíthet, hogy legyen miből élnie. A színpadi ruhák, cipők, ékszerek, parókák is elég értékesek. Azokat is adja el. Hívja segítségül Szilágyi Lászlónét, Meleghy Istvánnét, vagy Somogyiékat, hogy be ne csapják. A kutyás arany tűt ajánlja fel Somogyi Nusinak[1]. Sajnos nem tudom neki ajándékozni, mert Kerék Margitnak pénzre lesz szüksége.

A fürdőszobában levő kis szekrényben tartom a kevés készpénzemet. Azt Kerék Margit azonnal vegye magához, nehogy más kezébe kerülhessen.

Fedák Bélát azonnal értesítse, ki segíteni fog neki temetésemnél. Szekéren vigyenek át Lőrincre. Gyászjelentés ne legyen. A jó embereimet úgyis lehet értesíteni. Temetésem a lehető legegyszerűbb és csendes legyen. Először leszek tehetetlen és másoknak terhére. Ez nagyon bánt, de nem tehetek róla.

Ha ügyvédre volna szükség, dr. Marton György […] alá kell fordulni.

Ha Kerék Margit jó embereimnek pár kis emléket akar adni, tegye meg. Ő jól tudja, kik azok. De semmi esetre sem úgy, hogy neki ebből kára legyen. Mindenkit, aki jó volt hozzám, áldjon meg az Isten. Margit fiam, téged a legjobban.

A viszontlátásra!

Felső Nyáregyháza, 1950. március 15-én.

Fedák Sári

forrás: Fedák Sári végrendelete: Testamentum. Magyar végrendeletek gyűjteménye.

Szerk. és vál. Csiffáry Gabriella. Budapest, Vince Kiadó, 2006. 418-420. o.