CSIFFÁRY GABRIELLA ● A bábaasszonyok megélhették a nemek közötti egyenlőséget, és önálló életvitelükön keresztül a férfiasnak számító tulajdonságokat vették fel. Hugonnai Vilma életrajzának folytatása.

https://oroszlanosudvar.hu/2013/06/19/grofnobol-zseller-babadiploma-i/

A bábákéhoz hasonlatos volt még az özvegyasszonyok helyzete, főleg, ha aktív reprodukciós korszakukon túl voltak, és már nem anyai kötelezettségüket akarták leróni; ők nyíltan folytathatták elhalt férjük mesterségét, s mint ilyen, legális önállósággal rendelkeztek. A férfi nőorvosok státusa viszont megingathatatlannak tűnt.

Három évi küzdelem után jó férjem beleegyezett hogy a tisztviselő telepen házat vásároljak. Ő ugyanis nem akart tovább a Vámház körút 12 .sz. alatt lakni a földszinten lévő mintavendéglő okozta illatok és edénycsörömpölés valamint a „kirakatok zajtalan” vasredőnyű bezárásából okozta riadalom miatt, én épedig kijelentettem, hogy senkinek sem leszek többé zsellérje. Hogy a saját házamba megyek vagy a temetőbe visznek innen! Így 1892 májusában kiköltöztünk és soha meg nem bántuk ezen cselekedeteket.

[Kihúzva: Működésem itt kezdődött 1892-től 1896-ig a X kerületi orvosok felügyelő hely (nő) bizottság elnöke. Teendő: hetenként 3 óvoda meglátogatása, szegény gyermekek felruházása, sátoros ünnepeken és záró ünnepélyen a gyermek sereg megvendégelése, havonta ülés tartandó erről írásbeli jelentés a X. kerületi iskolaszék ülésén, havonta személyesen benyújtandó és elolvasandó.]

Társadalmi működésem a tisztviselőtelepen kezdődött 1892-től 1896-ig a X. ker. óvodákat felügyelő hölgybizottság elnöke voltam.

I. Teendők: hetenként 3 óvoda meglátogatása, szegény gyermekek felruházása, sátoros ünnepeken és záróünnepélyeken a gyermeksereg megvendégelése, havonta ülés tartandó erről írásbeli jelentés a X. ker. iskolaszék ülésén havonta személyesen benyújtandó és előadandó. –

II. A Szabad Líceum tudományos terjesztő társulat 1894-ben történt megalakulásától annak alelnöke vagyok, a társulat megbízásából nyilvános sorozatos előadásokat tartottam.

1.) Embertan és [olvashatatlan] tanból, 2.) és 3.) Betegápolásról bemutatásokkal 4.) Gyermekápolásról bemutatásokkal 5.) Gyermekeink helyes neveléséről, 6.) Egészségtan előadások (részére), 7.)  Ragályos helyzetekről. Előadásaimat kidolgoztam, letisztáztam de sosem olvastam fel, hanem szabadon adtam elő. Nyomtatásban ezek közül egy jelent meg. [olvashatatlan]… Bár a többiek kézirata már birtokomban van.

III. Előadások a Bába Egyesületben a) A szaglás az egészség őre, b) Egy kis tudnivaló a havi vérzésről. Mindkettő nyomtatásban megjelent (l. alább)

IV. 1896-tól 1901-ig az Országos Nőképző Egyesület iskolájának továbbképző osztályában az Embertant és Egészségtant díjtalanul adtam elő 1903-tól 1907-ig a X. ker. Közjótékonysági Bizottságában, mint szegény gyám működött. V. 1897-től mai napig a Művelt Nők Otthona jótékony egyesület rendelő orvosa, 1900-tól 1902-ig az egyesület elnöke, 1902-től a mai napig annak védőszaknője [olvashatatlan] vagyok.

VI. A Menza Politechnika- „Műegyetemi Ebéd” 1899 tavaszán történt szervezésében (őszén történt) megnyitását tevékeny részt vettem, és mint a Hölgybizottság elnöke 1905-ig kizárólag működtem […]

Az 1896. február 10-én újból benyújtott folyamodványom a nosztrifikálás ügyében kedvezően lett elintézve, amennyiben megengedtetett hogy a zürichi orvosdoktori oklevél a három orvos gyakorlati szigorlat sikeres letevése után nosztrifikáltassék illetőleg részint a szabályok értelmében az egyetemes orvosdoktori oklevél kiállítassék. A szigorlati tárgyak 3 csoportra voltak osztva I. csoport: kórbonctan és szövettan, élettan, kórbonctan és kórszövettan, gyógyszertan terminusai 1896. november 25-től 27-ig. II. csoport: belgyógyászat, sebészet, szemészet, szülészet és nőgyógyászat terminus. 1897. február 16-tól 19-ig; III. csoport: egészségtan, belgyógyászat, sebészet és törvényszéki orvostan. Terminus: május 12.

A felavatási ünnepély 1897. május 14-én volt ezen napról szól a magyarországi orvostudori oklevelem, ennek kihirdetése 1897. június 2-án történt.

Érdekes volt, hogy jó férjem maga követelte tőlem zürichi diplomám nosztrifikáltatását miniszter dr. Wlassics Gyula 1895 végén törvényben iktatta a nők orvosi pályára léptetésüket. Én azonban elkésettnek vettem ezen ügyet. De mikor férjem 1896. február 10-én vendégünk jelenlétében, vacsora alatt fivéremhez fordulva mondja „Képzeld, Vilma elvesztette minden energiáját, nem meri nosztrifikálását szorgalmazni”, szikrázó szemekkel felényújtom jobbomat, emezt mondja, Ha elviseli a konszenzusokat csapjon fel!” Felcsapott. Én rögtön elbúcsúztam a vendégektől szobámba megfogalmaztam folyamodványomat. Felolvasván férjemnek, kifogástalannak találta, letisztáztam és éjfélkor átnyújtottam férjemnek, hogy másnapon az orvosdékáni hivatalban benyújtani részesüljön [olvashatatlan].

Férjem tudta és beleegyezése nélkül, mikor a szigorlatok ideje közelgett bejelentettem hogy bemutatkozom a tanárnak miután csakis [olvashatatlan] ismertem, ezt határozottan megtiltotta, nehogy protekció keresésnek látszék látogatásom. Csak midőn egy ismerős ötödéves orvos növendék harmadízben figyelmeztette férjemet szigorlataim rendkívül szigorú voltára, engedte meg a bemutatkozást. Még érdekesebb volt hogyan jutottam a praktizáláshoz. 1896-97-ben – jó uram a Műegyetem rektora volt, és mint ilyen, hivatalos volt feleségével együtt Ő Felsége Budán tartott udvari ebédjére és estélyére. A feleség nem mehetett szigorlatai miatt, férje azonban megjelent és Ő Felsége figyelme mindenre kiterjedvén kérdezte távolmaradásom okát, férj kimentett. Majd meg másnap hazajővén nevetve mondja: „örülök hogy a grófné az első magyar orvosnő, de ugyebár praktizálni fog? Mert a tudománynak csak akkor van becse ha azt értékesítik is”. De nagyon örültem, szerettem volna Ő Felsége előtt leborulva[ni], hogy ezt megköszönjem. Férjem ugyanis a nosztrifikálást megkövetelte, de praktizálást mindeddig megengedni vonakodott. – Most már csak azt kötötte ki, hogy éjjel ne menjek helyekhez.

Lám, lám! Harmadnapra éjjel 2 órán erős csengetés hallatszik. Férjem rögtön kiszólt szobájából, hogy nem szabad beteghez mennem. „Dehogy, csak megkérdezem ki csenget? Házunk magas földszintes, az ablakból kitekintve látom és hallom az illetőt. Nos ki az? Egy szegény munkás ember kisgyermeke haldoklik, és eddig nem volt orvos nála megbüntetik. „Menjen, menjen, vigyen magával mindent, amit szükséges[nek] tart” mondja férjem. „Íme ezentúl éjjel is mehettem beteghez, sőt, gyakran jó férjem kísért el a személyzet egyik tagja helyett a szegény beteghez. Mi sem volt természetesebb, mint hogy a grófnő, a rektor, illetve a műegyetemi tanár felesége szegényeket gyógyított minden ellenszolgálat nélkül. Praxisom mindinkább kibővült, innen onnan 2000 körül volt az orvosi naplóban regisztrált helyek száma, ámbár gyakran sem időm, sem alkalmam nem volt a betegek elnaplózására, mígnem a Mindentudó korlátot szabott orvosi gyakorlatomra, eleinte [olvashatatlan] éves leányom hosszas betegségével és elhalálozásával, majd meg jó férjem ágynak dőlésével. De valjon van-e szebb, avagy jobb értékesítése a tudománynak mint mikor azt kedves családtagjainak javára fordítjuk? Én nem sajnáltam hosszas tanulmányaimat, kitartó fáradozásaimat, mikor javarészt kedves leányommal foglalkoztam sem mikor úgyszólván kizárólag szegény jó férjemet ápoltam és vigasztaltam.

A gyakorló orvosok sorából nem léptem ki, adómat rendesen megfizettem, mert a Művelt Nők Otthon [?] Egyesület rendelő orvosa vagyok 1897 óta. Ezen intézetet még családtagjaim legkritikusabb idejében sem hanyagoltam el. [beszúrva: nem is érhetett volna nagyobb elismerés, mint mikor férjem 3 évi ágyban fekvés után vallotta, hogy mégis boldog, mert ismeri a világ folyását, a tudományok hatását és nem… [olvashatatlan].

A háború kitörése 1914. július 27-én nem engedte meg a hosszasan elzárkózó (elhúzódó) gyászt. Augusztus 19-én a „Katonák Napja” alkalmából Umd[olvashatatlan] 19-től 2 hétig Dollinger tanár rendezett hadisebészet tanfolyamát végeztem. November 11-én a József Műegyetem hadikórház hölgybizottságának elnökévé választottak. Decembertől kezdve a tisztviselőtelep hölgybizottságában közreműködöm a katonák segélyezésében […]

1915. augusztus 30-án Ő Felsége legmagasabb kegyéből megkaptam a hadiékítményes II. osztálya érdemjelet.

Megjegyzem, hogy a sors súlyos megpróbáltatása következtében 1909. szeptember 6-ik óta újból – testi-lelki jóvoltomra – vegetáriánus vagyok. Jó férjemmel boldogan éltem 27 évig. Bárkivel hasonlítottam össze mindenkor neki szavaztam meg az elsőség pálmáját. Testi-lelki ideálomat találtam meg benne. Csak házasságunk első két évében volt némi kellemetlenségem, egy vélt jóbartája befolyása miatt. Végre a két jóbarát egy hivatalos csekély incidens fölött összetűzött, ők sosem látták többé egymást és a mi házasságunk sajkája nyugodtan ringott a világ hullámain. Jó uram hatalmas testében a lelkület mint a fehérviasz nem csak a kö[z]től hanem a lehelettől is meglágyult. Egy ízben volt kemény, vitatkozánk férjemmel, mikor is a kérdés izgatta az egész világot valjon 1900. január 1-gyel megkezdődött-e a 20-ik század, férjem a tagadók én az igenlők táborába álltam. Vitára ébredtünk vitával tértünk nyugalomra […] Hazajövet a negyven méteres fekete táblát állványával férjem a nappaliba felállítva demonstrálta a számokat. Mikor 1999. december 31-ét írta kérdem: be van fejezve az év éjjel 12 órakor. Be!! Hát akkor az éjfél utáni első perc a következő évhez tartozik és 1900-t írva a huszadik század első percet alkotja! Ezt nem fogadta el hanem újra vitatkozott. Újév után elült a harc, hogy majd a következő új század kezdetén újból meginduljon. Szerény vélemény szerint csakis a pénzintézetek furfangos számításai terelte a polgárságot ezen nézeteltérésre. Egy lényegesebb véleményeltérésünk kiegyenlítést nyert jó uram halála előtt három héttel midőn már homályos tekintetével felém nyújtva jobbját mondta „igaza van, a vallás szükséges, azt istápolni kell!” 1914. július 20-án jobb létre szenderült.

1915 október 2.

Az első magyar orvosnő (bába-szülésznő) önéletrajza.

(Lelőhely: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár: V.109-109 a – szerk. Csiffáry Gabriella)