„Szenzációs indításokat ismerünk, az Apám darabokban az első sorba jelenti be jegyigényét.”
(Jánossy Lajos, Élet és irodalom, 2016. augusztus 5.)
„Egyszerre kémregény, szerelmes regény, történelmi regény és korrajz, indiánokkal, cirkuszosokkal, idegenlégiós és hastáncosnő rokonokkal – mégis irodalom. Szépirodalom. Aki elolvassa, annak persze arra is rá kell ébrednie, hogy az ő családja története is pontosan ilyen ágbogas, színes és kalandos, tele irodalmi alakokkal: bolondokkal, lángelmékkel, boszorkányokkal és szélhámosokkal.”
(Szabad Föld, 2016.05.03.)
„Nyomozásban vagyunk; egy karizmatikus apafigura és egy nem kevésbé imponáló anya történetét rekonstruálja Száraz Miklós György. És persze megannyi felmenő történetét, az egymással ölelkező ágak, az egymásba csavarodó gyökerek flóráját és faunáját kutatja itt, Közép-Európában, a Kárpát-medencében.”
(Jánossy Lajos)
„Könnyű leegyszerűsítésekre alkalmat kínáló összetett helyzet ábrázolására törekedett Száraz Miklós György több mint 500 oldalt felölelő, számos eredeti dokumentumot közlő, privát és köztörténeti forrásokat nagyszerű arányban vegyítő családregényében. Bár a címben is kijelölt főszereplő az édesapa, és fia is elismeri, hogy elsősorban az ő titkát szerette volna megfejteni, de sokat megtudunk az édesanyáról, a nagyszülőkről, a dédszülőkről, az oldalági rokonokról is. Közben bejárjuk a történelmi Magyarországot, sőt Európát térben és időben: a dualista Monarchiától a nyolcvanas évek félellenzéki világáig, Rozsnyótól a Dél-Olaszországban lévő Asinara szigetéig. Az elbeszélés nem lineáris, de fő vonalai könnyen követhetők: a szülők megismerkedése, szerelme és házassága, főként kettejük leveleinek felidézésével, az édesapa fiatalkora, felvidéki évei, a lakosságcsere és a német kitelepítés időszaka, a zsidósághoz való viszonya, a témáról szóló könyvének utóélete. Bőségesen tárgyaltatik az 1956-os forradalom budapesti és szegedi eseményfolyama, a két szülő élményanyagán átszűrve, és sok apró mozaikkockát tudunk meg a megtorlás, majd a kádári konszolidáció mindennapjairól is. A könyv hallatlan kincsesbánya a mentalitás- és társadalomtörténet művelőinek, bizonyos értelemben Oravecz Imre Ondok gödre és A kaliforniai fürj című köteteivel vethető egybe, bízvást ajánlható kötelező olvasmánynak egyetemi szemináriumokon, akár történelem szakos hallgatók számára is.”
(Papp István, Betekintő, 2016/2)
„A mű több szálon fut egyszerre és szinte alfejezetről alfejezetre ugrál térben és időben. Mindezek között Száraz tökéletes egyensúlyt teremt. Örökösen fenntartja a feszültséget és még a mű végén sem érezni lezárást (sem pozitívat, sem negatívat). Ahogy egy család élete sem merül ki egy ág elmúlásával sem. Száraz nagyszerűen operál ezzel a sajátos sorrendiséggel. Egy izgalmas és heves érzelmi hullámvasútra ülteti fel az olvasót, miközben együtt hánykolódunk a szereplőkkel a történelem tengerében. Ugyanakkor nem csak történéseket, eseményeket, de érzéseket, gondolatokat is kapunk, amitől teljesebbé válik a történet.
(Ivicsics Kitti, Súgópéldány, 2016. július 5.)
„Az Apám darabokban fősodra az ő egymásra találásuk, beteljesedő szerelmük története, gyújtópontban az 56-os forradalommal. Ennek a történetnek tényleges sodra van, nem utolsó sorban az édesanya leveleinek köszönhetően. Az irodalomtörténet és -tudomány az utóbbi évtizedekben gyakran kérdezi a női szereplőket, kutatja hangjukat, alá- vagy fölérendelt helyzetüket. Nos, az Apám darabokban női főszereplője, már most látható, az egyik legkarakteresebb, határozott tónusú megszólaló, olyan regényalak, akivel az olvasó egy életre eljegyzi magát.”
(Jánossy Lajos)
„Mindannyiunknak meg kellene írnunk a magunk apa-könyvét. Összegyűjteni emlékeinket, értelmezni viszonyunkat, megérteni, mi miért történt, hogy jobban értsük a világot és jobban értsük önmagunkat. Visszamenni időben, anélkül, hogy meghintenénk azt a szentimentalizmus porcukros édességével és visszavágyódásával. Inkább úgy, mintha most lenne az egykori, mintha bőrünkön éreznénk a kényelmetlenségeket, a fájdalmat és az igaz érzelmeket, szépítés nélkül. Ez a fajta szembesülés külön tematikát hozott létre a kortárs irodalomban, az apa-könyvek sorát Esterházy Péter Harmonia caelestis-étől Nádas Péteren át, Háy Jánosig és Kontra Ferencig. Száraz Miklós György Apám darabokban című idén megjelent regénye illeszkedik is ebbe a sorba, meg nem is. Illeszkedik, amennyiben a dráma- és esszéíró édesapát, Száraz Györgyöt teszi meg műve főhősének. Nem illeszkedik ugyanakkor abba a szemszögbe és modorba, amely általában jellemzi a kortárs apa-regényeket, amelyek a személyes sérelmeket és traumákat mutatják fel a fiú, a gyermek nézőpontjából, s ez végül egyet jelent egyfajta öngyógyító folyamatként értelmezve az apa-mítosz leépítésével. Az Apám darabokban című könyvben megváltozik a bemutatás szemszöge, az elbeszélői magatartás. Száraz Miklós György nem boncol, nem indít el még traumatikusabb elidegenítést, hanem dokumentál, gyűjt és kísérletet tesz arra, hogy az olvasó (és az elbeszélő maga) azonosulni tudjon az ötvenhat utáni időszak egyik legeredetibb gondolkodójával. Ily módon ábrázolása klasszikus, hagyományos – és egyben hű és szép, emberi.”
(Jakab-Köves Gyopárka, RePoszt, 2016.08.29.)
„A személyes forrásokat: naplókat, leveleket, memoárokat Száraz Miklós György eleven és izgalmas történetmeséléssel köti össze, ez teszi a munkát nehezen lerakhatóvá.”
(Papp István)
„…egy nagy családtörténet sűrűjébe vetheti magát az olvasó. Az epikai formaeljárások, amelyeket Száraz követ, sokrétegűek; a tény- illetve dokumentumregény ötvöződik fikciós elemekkel, az írói perspektíva azonban, amely a különböző rétegmunkák során felszínre bukkanó „leleteket” játékban és mozgásban tartja, mondhatni, hagyományos, olykor zavarba ejtően mindent tudó. Odáig is elmehetünk, hogy az Apám darabokban sajátos torzó; rendkívüli anyag, a szó szép és eredeti értelmében megrendítő finomszerkezetek, egy mély áramú szerelem története, azonban a dokumentumok túlsúlyai, ugyanakkor az elbeszélői képzelet túlhatalma a kompozíciós aránytalanságok eredői és eredményei. Mindezek ellenére komoly és ütős a regény.”
(Jánossy Lajos)
„A múlttal való szembesülés szükségszerű. Ezt maga Száraz György fogalmazta meg, majd fia, Száraz Miklós György megerősítette. A múlttal való szembesülés sorszerű, és minden túlélés kulcsa. A „roppant torony”, az emberi történelem emeli ki Száraz Miklós György eddigi életművéből az Apám darabokban című nagyregényt az utóbbi évek legjobb kortárs irodalmi művei közé. Mintha minden eddigi írása a nagy sikerű Az Ezüst Macskától az esszé- és albumköteteken keresztül a gyűjteményes novelláskötetekig arra szolgált volna, hogy felkészüljön, s egyszer a legszemélyesebbet mondhassa el. Rendkívül sok szeretettel, szemérmesen, mégis őszintén, a lényeg után kutatva. Egy minden fölösleges modorosságot levetett, letisztultan ábrázoló szerző maga is oroszlánszelídítővé vált. Száraz Miklós György szóra bírta a néma vadat: a múltat.”
(Jakab-Köves Gyopárka)
„Nem tudni, mi lesz e kötet sorsa, mennyire kapja meg a méltányos kritikát és a szerzőt joggal megillető elismerést. A szépirodalmi ítészek minden bizonnyal számos más szempontot is mérlegelnek, de abban bizonyosak lehetünk, hogy a mentalitás- és életmód, sőt tágabb értelemben vett eszmetörténeti kutatások számára fontos szöveget alkotott meg Száraz Miklós György. Egy szerteágazó élettörténeten belül helyére került az ügynöki múlt is, arányosan tárgyalta a témát, s ezzel komoly szolgálatot tett a kérdéssel érdemben szembenézni akarók számára is. Reméljük, hogy a regény iránytűként és lámpásként is szolgálhat, akár szépirodalmi, akár történetírói alkotásról legyen szó: ha azt szeretnék, hogy az utánuk következő generációk is olvassanak a huszadik századi magyar történelemről, benne a politikai rendőrségről, ezt az utat érdemes követni.”
(Papp István)
