HJB * A nők részére már kevés dolgozó hajadonnak, önálló fogyasztónak, odaadó partnernek, kiváló háziasszonynak, és gondos anyának lenni. Hogy e terhet miként viseli, arra a XXI. századi nőtípus, az intermentalitás c. kutatás egyik összehasonlító elemzése adott példát.
photo_pixabay
Egy kb. harminc- negyvenfős férfiakból és nőkből álló célcsoportot kérdeztem jelenlegi élethelyzetéről, és a nőkről, férfiakról alkotott véleményéről. Közös szál volt, hogy mindannyian önálló vállalkozók, saját terméket állítanak elő és/vagy értékesítenek. A kérdések egyrészt hasonlóak, a korábbiakhoz (munka, család, élethelyzetek), illetve bizonyos elemeiben személyre szabottak voltak, amelyet a beszélgetés íve rajzolt.
Elsődlegesen arra voltam kíváncsi, hogy a nemek miképpen érzékelik és értékelik a mentalitásváltozást, s azt hogyan írják körül. Másrészt az önállósodást milyen mértékben élik meg, elégedettek-e azzal, harmadrészt pedig, hogy a kapott minták hogyan épültek be narratíváikba.
Az interjúk helyszíne egy nyilvános vásár volt, és a megkérdezettekhez csatlakozott néhány érdeklődő vásárló is.
A kb. hatórás felvett anyagból szerkesztett film címe: Krumpli hús nélkül, amely hasonlattal az egyik férfi szereplő jellemezte, hogy szerinte milyen lenne az élet nők nélkül. A szereplők neve nem publikus, arcukat, gondolataikat viszont szívesen bocsátották rendelkezésre.
Összegzés: a megszólalók legtöbbje a nők nyilvánosság előtti szereplését a médiabéli műsorvezetéssel kapcsolta össze, nem pedig a mérvadó, véleményformáló női megnyilvánulásokkal. A véleményelfogadó-készséggel kapcsolatban a többség nem nevezte meg egyik nemet sem, sokkal inkább idealizált állapotot vázolt, amelyben nem a nemiség dönti el, ki a hitelesebb véleményformáló.
A férfiak egy része, bizonyos kérdésekben (pl. feminizmus) kitért a válaszadás elől, vagy hárított. Más férfiak viszont határozottan tiltakoznak: szerintem, női többség van a médiában; egyáltalában nem hiszek a nőknek, mert többnyire olyan celeb- nők szerepelnek, akiknek a szavára nem adnék.
A női szerepek között jelenlévő megfelelési szkript volt: a nő viselkedjék mértéktartóan, ne játssza meg magát, legyen türelmes – és más sztereotipiák. A feminizmus említése vegyes tájékozottságra utalt, de érzelmeket váltott ki mindkét nemnél, és különböző volt egyes korosztályoknál.
Nők: határozottabb, több esetben konkrét ismeretekre épülő véleményük volta feminizmusról, olykor saját élményekkel, tapasztalattal támasztották alá álláspontjukat, de nem minden esetben pozitívként értékelték a mozgalmat.
Férfiak: a feminizmus szó hallatán egyértelmű negatív gesztusokkal éltek (divatos szó; van néhány csoport, akik ezt csinálják; csoportokba tömörülő nők; hát, szimpatikus; a nő saját bőrén tanulja meg; csinálja, ha ahhoz van kedve stb.).
Az idősebb női korosztály véleménynyilvánításai során kerülte a feminizmussal kapcsolatos terminológiákat, nagyjából a kortárs férfiak narratíváit használta nőtársaira, és a fiatalabb korosztályra. pl. [a nők] inkább arra koncentrálnak, hogy a saját életük legyen sikeres; azt tartja szem előtt, nem a családot; nagyon nehezen akarnak gyereket szülni, akár egyedül vannak, akár nem; lehet, hogy a társadalmi példák miatt. (stb.)
A mentalitásváltozás egyik klasszikus történetét mesélte el egy húszas- harmincas évei határán járó nő: „Tipikus női alkat voltam, amit a férjem mondott, az úgy volt, amit ő gondolt, azt én is úgy gondoltam, aztán úgy gondoltam, legyek önmagam, legyen saját véleményem, saját akaratom. Ezt az élet hozta ki belőlem. Ha most őt megkérdeznék, nem tudom, mit válaszolna, örülne-e neki.”
A vélemények mintegy keresztmetszetet mutattak, mely nem nevezhető reprezentatívnak, de egyedileg kiragadottnak sem, sokkal inkább pillanatfelvétel, általános jellemzőkkel és sajátosságokkal.
