“Hogyan lehet ez a címe a regénynek? – teszi fel a kérdést a tanulmányában Kabdebó Lóránt, , aztán meg is válaszolja saját kérdését. – Általa fogalmazódik meg a vízválasztó. Ez az, ami egyszerre összeköti és szétválasztja a múltat a jelenben a jövőtől.”
Lovak a ködben/Scolar Kiadó
“A kórházigazgató megszállott orvos és életét szervezetten megélő magánember éppúgy szereti a lovakat, mint leánya. És egyszer csak ez az apa nem hisz gyermekének, aki egy ködös napon látni vélt lovakat a városi ködben. Elcsattan egy pofon. És ezért nincs bocsánat. A lovak a szán előtt ott voltak pedig, legfeljebb amikor a hitetlen apa elindul ellenőrizni, már nem állnak ott. Akik egy életen át hittek egymásban, egy pillanatra elengedik egymás kezét. Szembefordulnak egymással. És az „apu”, aki egy életen át a hagyomány ékesítéseként a hagyomány megújítását vállalja, zsidó feleséggel egy zsidó hagyományú családba házasodik, majd halála előtti pillanatban egy északi szlovák ápolónővel tudatosan gyermeket fogantat, leendő magyar féltestvérnek leánya mellé, kimondott magyar nevű utódot, Bebek Kristófot – ez a hagyományt felforgató apa egy pillanatra elveszti hitét saját leánya szavahihetőségében. Ebben a ködben siklik a selejt-listára, amely beteljesedik egy téli éjszakában. A selejtezés éppen a kötelességteljesítés közben teljesedik be. Az összetartozást erősítve mindezzel. De jelezve: az összetartozás és a szétválasztódás egymás kiegészítései. Természetes cserélődés ebben a természet megszentelte univerzumi térségben. Ez a leány éppen azoktól válik meg, akikhez a legalakítóbban kapcsolódik. Minden mozdulatában, minden eszméletében a „nagyi”, „apu”, „szerelmem” a meghatározó, és mégis egy ajándék erdélyi kutya, egy majdnem elhagyott polgárház a felvidéken, egy jövevény féltestvér magyar gagyogása, egy szinte ismeretlen férj és két saját leendő gyermek lesz a jövője.
Miként éli túl a regény jelenét ez a minden idegszálával az elmúlt múltba kapaszkodó leányzó? Miként teremt magából magában új nemzetet új Szent Istvánként ebben a Kárpát kavalkádban? Természetes életösztönnel, és az univerzumot magába-szívva? Elhagyva mindent, amit mint élettapasztalatot magába épített. Amiből mint tojáshéjból kiléptette magát?
Álomvilágban él? Nem, valódi, majdnem azt írom sültrealista, szociológiailag pontosított környezet termékeként születik meg számunkra ebből a hullámzóan szépen megjelenített valóságos kárpáti létből. Mint valaha az erdélyi emlékírókból Jókai, majd pedig Móricz rekonstruálta és Kós Károly alapkönyvben ezt a valóságot megrögzítette, összekötötte az itt élő népek sajátos stílusvilágát. Hasonlóképpen Száraz Miklós György egy valóságos múltat elevenít élővé a huszadik századi emlékírók emlékezetéből, hogy megalkossa a maga egyetlen példányként életre keltett csodálatos életélvező és szenvedéseket elviselő leányzóját. Hogy belőle szülessen meg egy csak jelölt, de biztosan várt és tudott jövő. Nem álom, hanem valóságosnak vehető jövő. Megalapozott. Hagyományból előlépő, egészséges és élhető emberi alkat.
Higgyem? Ahogy olvasom, elhiszem. Nagy írói erővel bizonyította alkotója. Mintha a Teremtő gondolatait kölcsönözné megalkotásához. Ünneppé emelve ezt a nem ünnepelhető évszázadot.
(Részlet a tanulmányból: Magyar-Hon-Lap, 2015. július 11.)
Kabdebó Lóránt tanulmányát a következő címen érheted el:
http://mkdsz.hu/content/
A Nők Lapjában, Koronczay Lilla így ír a Lovak a ködbenről:
A regény 2001-ben jelent meg először, a Magyar Könyvklub gondozásában. Több utánnyomása is elfogyott. A Könyvhétre időzített idei, új kiadás a Scolar Kiadónál látott napvilágot.
Egy régi ló a ködből: a vízivárosi, Kacsa utcai Roham és Társa szódagyár lova, a Rigó 1940-ben. Tartja Száraz György (1900) és Száraz György (1930)
Lóvontatású “kukáskocsi”. Szemetes az 1940-es évek Budapestjén.
És egy másik könyv. Tavaly, 2014 novemberében jelent meg Száraz Miklós György novelláskötete, a címe: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty.
Osztovits Ágnes így ajánlja a Heti Válaszban:
Facebook: https://www.facebook.com/pages/Sz%C3%A1raz-Mikl%C3%B3s-Gy%C3%B6rgy/164315887052146
A szerző néhány más fontosabb műve: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty (válogatott novellák, 2014), Andalúziai kutyák (tárcanovellák, 2012), Cigányok (esszéalbum, 2007), Az Ezüst Macska (regény, 1997, 1999, 2005), Írd fel házad kapujára… (képes judaisztika, 2004, 2011), ¡Ó, Santo Domingo! (regényesszé, 2003), Lovak a ködben (2001, 2015).
