A legszomorúbb és legsárgább folyó
SZÁRAZ MIKLÓS GYÖRGY ● A magyar Alföld lomhán tekergő folyóját, a Tiszát nevezték már pántlikának, kedves csavargónak, szelíd, zöld kígyónak.
Carmenek
SZÁRAZ MIKLÓS GYÖRGY ● Pedro Soto de Rojas, a XVII. századi Granada barokk költője a következő sort írta egyszer egy könyve fedelére: „Sokaknak zárt Paradicsom, keveseknek nyitott kertek.” Federico García Lorca úgy érezte, a mondat talányos első fele a lehető legpontosabb meghatározása Granadának.
György, a magyar lovag
Szeretem a lovakat. A hús-vér lovakat éppúgy, mint a róluk készült rajzokat, festményeket, szobrokat. Utóbbiak közül a kedvencem a Kolozsvári testvérek XIV. századi Szent György-szobra. Az eredeti hatszáz éve Prágában áll, egy másolata Kolozsvárott, egy másik Budapesten, az Epres-kertben, a harmadik – a hozzám legközelebbi – a Halászbástya díszlépcsője mellett látható.
Cante jondo – a „mély dal”
Párizsi világkiállítás, 1900. A spanyol pavilon legnagyobb szenzációja néhány énekes. Úgy szakad fel torkukon a hang, mintha kút mélyéből, a föld alól törne elő a fájdalmuk. Produkciójuk magára vonja az egész város figyelmét. Mi ez a különleges előadás? Egy csapat andalúz cigány cante jondót, vagyis flamencót énekel.
